[Evangelium] 2014-11-06

[Evangelium mindennap]

   2014. november 6. – Csütörtök

   Abban az időben vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt.  A
   farizeusok és az írástudók  zúgolódtak emiatt, és  azt mondták: „Ez  szóba
   áll a bűnösökkel és együtt étkezik velük.”
   Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: „Ha közületek valakinek
   száz  juha   van,   és   egy   elvész  belőlük,   nem   hagyja-e   ott   a
   kilencvenkilencet, s  nem  megy-e az  elveszett  juh után,  amíg  meg  nem
   találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele,  összehívja
   barátait és  szomszédait,  és azt  mondja  nekik: „Örüljetek  velem,  mert
   megtaláltam elveszett juhomat.” Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz
   a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek  nincs
   szüksége megtérésre.
   Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája  van, és elveszít egy drachmát,  nem
   gyújt-e világot, nem sepri-e ki a  házát, nem keresi-e gondosan, amíg  meg
   nem   találja?   És   ha   megtalálta,   összehívja   barátnőit   meg    a
   szomszédasszonyokat, és  azt mondja:  „Örüljetek velem,  mert  megtaláltam
   elveszett drachmámat.”  Mondom  nektek, az  Isten  angyalai is  éppen  így
   örülnek majd egy megtérő bűnösnek.”
   Lk 15,1-10

   Elmélkedés:

   Emberi szemmel felelőtlennek  tűnik, ha  egy pásztor  otthagyja a  nyájat,
   hogy egyetlen elveszett bárányt megkeressen. De csak a kívülálló  számára!
   Könnyen azt mondhatnánk, hogy ne menjen sehová, ne veszélyeztesse a  többi
   állatot,  hiszen  miközben  ő  keresi  az  egyet,  távollétében   farkasok
   támadhatnak a nyájra. A jó pásztor számára azonban minden rábízott  bárány
   fontos. Határozott szándéka, hogy egyetlen bárány se vesszen el.
   Ennyire  végtelen  Isten  irgalma,   aki  mindenkit  üdvözíteni  akar   és
   mindenkinek megbocsát.  Az  irgalom  Istene elindul,  hogy  megkeresse  az
   elveszetteket, keressen bennünket, akik a bűneink tövisbokrában vergődünk,
   vagy elgurult  pénzként heverünk  vétkeink  porában. Isten  elindul,  hogy
   megtaláljon minket, tékozló gyermekeit és visszavezessen házába.
   Milyen mélységeket fedezünk fel az irgalomban? Aki irgalmas, annak nyitott
   a szíve a másik ember nyomorúsága  iránt. Szíve és lelke mélyéig átérzi  a
   másik baját, de nem  csupán az együttérzés vagy  a szánalom érzéséről  van
   itt szó,  hanem  a  segítés  szándékáról is.  Az  irgalmas  személy  tenni
   szeretne valamit a másikért, ki akarja őt emelni rossz sorából, meg akarja
   őt menteni. Az irgalmas  ember nem képes a  tétlenségre, azonnal indul  és
   segít.
   Megvan-e bennem a belső érzékenység, hogy észrevegyem a másik ember baját?
   Követem-e a  sugallatot,  amellyel  Isten  arra  indít,  hogy  segítsek  a
   bajbajutottakon? Kész vagyok-e mindenkinek megbocsátani?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram! Vezess  engem a  halálból  az életre,  a hazugságból  az  igazságra.
   Vezess engem a  kétségbeesésből a reménységre,  a félelemből a  bizalomra.
   Vezess engem a  gyűlöletből a  szeretetre, a háborúból  a békére.  Engedd,
   hogy  béke   töltse  be   szíveinket,  a   mi  világunkat   és  az   egész
   világmindenséget!
   Boldog Kalkuttai Teréz

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-11-06
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141106.mp3