[Evangelium] 2014-05-07

[Evangelium mindennap]

   2014. május 7. – Szerda

   Kafarnaumban így tanította Jézus a sokaságot: „Én vagyok az élet  kenyere.
   Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik  soha.
   Megmondtam nektek: Bár láttok engem, mégsem hisztek. Minden, amit az  Atya
   nekem ad, hozzám  jön. Aki tehát  hozzám jön, nem  utasítom el. Nem  azért
   jöttem le  a mennyből,  hogy  a magam  akaratát cselekedjem,  hanem  annak
   akaratát, aki küldött engem. Aki pedig küldött, annak az az akarata,  hogy
   semmit el  ne veszítsek  abból, amit  nekem adott,  hanem feltámasszam  az
   utolsó napon. Atyám  akarata az,  hogy mindaz, aki  látja a  Fiút és  hisz
   benne, örökké éljen, és én feltámasztom az utolsó napon.”
   Jn 6,35-40

   Elmélkedés:

   A csodálatos kenyérszaporítást követően Jézus hosszasan beszél a népnek az
   általa adott kenyérről.  A hallgatóság  az Isten által  adott kenyérre,  a
   mannára gondolt, ami  a pusztai  vándorlás során  táplálékot jelentett  az
   éhező népnek. A  zsidók számára  ez az egykori  csoda meghatározó  esemény
   volt, ezért gondolataikban keresték a kapcsolatot azzal a kenyérrel,  amit
   Jézustól kaptak az előző napon.
   Mi másként értjük  Jézus szavait,  hiszen a  kenyérről mondott  beszédének
   minden  kijelentését  már  az   Oltáriszentségre  vonatkoztatjuk.  A   mai
   szakaszban az Úr a következőket mondja: „aki hozzám jön, nem éhezik többé;
   és aki bennem  hisz, nem szomjazik  soha” (Jn 6,35).  Természetesen nem  a
   földi táplálékra  gondol, hanem  a lelkiekre,  és mi  is az  élő  kenyérre
   gondolunk,  az  Eucharisztiára,  Krisztus  testére.  Jézushoz  menni   azt
   jelenti, hogy hittel elfogadom őt, hittel befogadom őt, egyesülök vele.  E
   lelki  kapcsolat,  lelki  egyesülés   a  szentáldozásban  jön  létre.   Az
   Oltáriszentségben  Krisztus  testének  vétele  mindig  arra  a  szeretetre
   emlékeztet minket, amit az  Úr vállalt értünk, s  ami erősebb a  halálnál.
   Krisztus szüntelenül találkozni akar velünk, hozzánk jön, s azt kéri, hogy
   mi hozzá menjünk. Önmagát, testét  és vérét adja nekünk az  átváltoztatott
   kenyérben és borban, amikor pedig magamhoz veszem őt, akkor önmagamat adom
   át neki teljesen.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenünk! Fiad, Jézus Krisztus vállalta  a kereszt súlyát. Odaadta  értünk
   az életét. Taníts meg minket, Istenünk, hogy mindennapjainkban készségesen
   vállaljuk az áldozatot. Nem beletörődést, hanem tudatos vállalást  kívánsz
   tőlünk. Add,  hogy  életünket  Krisztus szerint  alakíthassuk.  Add,  hogy
   életünket értelmesen  tudjuk leélni.  Add, hogy  feladatainkat  készséggel
   vállalhassuk.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140507.mp3