[Evangelium] 2014-06-17

[Evangelium mindennap]

   2014. június 17. – Kedd

   Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Hallottátok, hogy  ezt
   mondták: Szeresd  felebarátodat  és  gyűlöld ellenségedet!  Én  pedig  azt
   mondom nektek:  Szeressétek ellenségeiteket,  tegyetek jót  azokkal,  akik
   gyűlölnek benneteket,  imádkozzatok azokért,  akik üldöznek  és  gyaláznak
   titeket, hogy gyermekei legyetek  mennyei Atyátoknak, aki fölkelti  napját
   jókra és  gonoszokra  egyaránt, és  esőt  ad  mind az  igazaknak,  mind  a
   bűnösöknek. Ha  ugyanis csak  azokat szeretitek,  akik titeket  szeretnek,
   ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak  a
   testvéreiteknek köszöntök, mi  az, amivel többet  tesztek? Nem teszik  meg
   ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a
   ti mennyei Atyátok!”
   Mt 5,43-48

   Elmélkedés:

   A tegnapi evangélium tanulsága szerint  a szeretet segíti az  igazságosság
   elvének érvényre  jutását.  Vajon meddig  megy  el ez  a  szeretet?  Van-e
   határa? Meddig kell  elmennünk a  szeretetben? A  mai evangéliumi  részlet
   erre ad  választ.  Jézus  az  ószövetségi  törvényt  idézi  a  szeretettel
   kapcsolatban, amely a  felebarátra és  a jóakaróra terjedt  ki. A  törvény
   szerint azonban nem  kellett szeretni  az ellenséget, sőt  őt gyűlölni  is
   szabadott. Jézus korának ismert törvényét idézi: „Szeresd felebarátodat és
   gyűlöld ellenségedet!” Könnyen elfogadható számunkra e parancs ószövetségi
   eredetű első része  (vö. Lev  19,18). A  második rész,  amely az  ellenség
   gyűlöletéről szól,  inkább  a  kor általános  szemléletét  tükrözi.  Ez  a
   szabály végeredményben  legfeljebb puszta  igazságosságnak felel  meg,  de
   semmiképpen sem annak az isteni szeretetnek, amelyre Jézus bátorít minket.
   A gyűlölet  helyett Jézus  az új  elvet így  fogalmazza meg:  „Szeressétek
   ellenségeiteket!” (Mt 5,44). Az általa javasolt szeretet tehát nem áll meg
   a felebarátnál, hanem jóval tovább  megy. Az ellenfelet, a rosszakarót  is
   szeretnünk kell,  hogy  ne az  emberi  könyörtelenség, hanem  az  Istentől
   tanult irgalmasság győzhessen.  Itt értjük meg,  hogy az irgalmasságon,  a
   megbocsátáson van a hangsúly, mert az nem képes szeretni embertársát,  aki
   nem tud  megbocsátani  neki.  Egyedül  a  szeretetből  fakadó  megbocsátás
   következetes gyakorlása képes legyőzni a rosszindulatot.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Irgalmas Uram,  jóságos Uram,  bátorságot  adtál, hogy  megérezzem:  neked
   szükséged  van  rám.   Adj  erőt,  hogy   szeretni  tudjam  a   társadalom
   kivetettjeit, úgy, ahogyan te szeretsz  engem. Add, hogy megértsük:  neked
   szükséged van ránk, és nekünk is szükségünk van egymásra!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140617.mp3