[Evangelium] 2014-06-15

[Evangelium mindennap]

   2014. június 15. – Szentháromság vasárnapja

   Abban az  időben  Jézus ezt  mondta  Nikodémusnak: Úgy  szerette  Isten  a
   világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne
   vesszen, hanem örök élete legyen. Isten  nem azért küldte Fiát a  világba,
   hogy elítélje a világot,  hanem hogy általa üdvözüljön  a világ. Aki  hisz
   benne, az nem  esik ítélet  alá, de  aki nem  hisz, az  már ítéletet  vont
   magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.
   Jn 3,16-18

   Elmélkedés:

   Kapcsolatunk a Szentháromsággal
   Hitünk szerint egy  Isten van,  aki három  személy: az  Atya, a  Fiú és  a
   Szentlélek. Ezt a  hitigazságot ünnepeljük  a mai  napon. A  Szentháromság
   létezéséről, azaz arról, hogy  az egyetlen Istenben  három személy van,  a
   kinyilatkoztatásból tudunk. Ennek az igazságnak, hittitoknak a megismerése
   nem az emberi értelemnek köszönhető. Nem állíthatjuk, hogy annyira  okosak
   és bölcsek vagyunk, hogy  erre a magunk  értelmével rájöttünk, hanem  maga
   Isten nyilatkoztatta  ki  számunkra,  illetve  ő  mutatkozik  meg  úgy  az
   üdvtörténetben az emberiség számára, hogy három személyben létezik.
   Nyilvános működése idején Jézus azt  tanította, hogy Isten Atya, azaz  nem
   csak a világ  teremtő ura  és gondviselője, hanem  Atya is.  Isten Atya  a
   Fiúhoz való viszonyában, s ugyanígy  Jézus is az Atyához való  viszonyában
   Fiú. Kettejük kapcsolatáról  így beszél a  mi Urunk: „Senki  sem ismeri  a
   Fiút, csak az  Atya, és  senki sem  ismeri az Atyát,  csak a  Fiú, és  az,
   akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni”  (Mt 11,27). Jézus azért jött el  a
   világba, hogy  megismertesse  velünk az  igaz  Istent. Szent  Pál  apostol
   szavai szerint „ő a láthatatlan Atya képmása” (Kol 1,15), akinek személyén
   keresztül megismerjük az Istent.
   Ugyanakkor  Jézus  azt  is  tanította,  hogy  Isten  minden  ember  Atyja.
   Bátorította tanítványait, hogy imádságukban Atyaként szólítsák meg Istent.
   Hallatlan újdonság ez! Isten nem a végtelen távolságban, az ember  számára
   elérhetetlen messzeségben  él,  akinek  semmi köze  az  emberekhez,  hanem
   Atyánk ő, aki gyermekeinek tekint minket.
   A második isteni személyt az  ő földi életéből, elsősorban a  kereszthalál
   és a  feltámadás  húsvéti eseményéből  ismerjük  meg. A  hitvallásban  ezt
   mondjuk: a  Fiú „az  Atyától született  a világ  kezdete előtt.  Valóságos
   Isten a  valóságos  Istentől, született,  de  nem teremtmény,  az  Atyával
   egylényegű és minden általa lett.” A Fiú, aki öröktől fogva Isten, időbeli
   létezést vállalt, emberré lett, a láthatatlan Isten látható alakban jelent
   meg személyében. Jézus meghalt értünk és feltámadt, hogy minket megváltson
   és üdvözítsen. A  Fiúisten számunkra  az Atyához vezető  út és  ő visz  át
   bennünket az örökkévalóságba.
   Jézus az utolsó vacsorán és  mennybemenetele előtt megígéri, hogy  elküldi
   majd a Vigasztaló  Szentlelket. A  harmadik isteni  személy, a  Szentlélek
   egyrészt Jézustól személyesen, másrészt az Atyától a Fiú nevében  küldetik
   el pünkösd napján az apostolokhoz. Az Úr ígéretének megfelelően jelen  van
   az Egyházban,  jelen  van  köztünk  és  bennünk.  A  hitvallás  szerint  a
   Szentlélek Urunk és  éltetőnk, „aki az  Atyától és a  Fiútól származik.  Ő
   szólt a próféták szavával.”
   Milyen  kapcsolatban  vagyunk  a  Szentháromsággal?  Isten  meghív  minden
   embert,  hogy  közösségben  éljünk  ővele.  E  közösségünk  a   keresztség
   felvételekor jön létre, amelyet az Atya  és a Fiú és a Szentlélek  nevében
   kapunk. Megkeresztelésünktől kezdve az Atya gyermekei, a Fiú testvérei  és
   a Szentlélek temploma vagyunk. Ahogyan a három isteni személy egymás közti
   kapcsolatának a szeretet az alapja, ugyanúgy Istennel való kapcsolatunknak
   is. Az Atya, a Fiú és a  Szentlélek egymás iránti szeretete nem zárul  be,
   hanem kitárul az ember  felé. Jézus ezt mondja  a mai evangélium  szerint:
   „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz,
   aki benne hisz,  el ne  vesszen, hanem örök  élete legyen”  (Jn 3,16).  Az
   Isten képmására teremtett ember nyitott  a szeretetre, képes elfogadni  és
   viszonozni azt.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Istenünk! A Szentháromság titkához, belső életed titkához nem  csak
   elméleti módon közeledhetünk,  hanem a  szeretet jelenlétének  felfedezése
   útján is. Segíts minket, hogy észrevegyük szereteted jeleit a világban  és
   személyes életünkben!  Segíts minket,  hogy szeretetedre  irányítsuk  azok
   figyelmét is, akik  nélküled képzelik  el életüket és  nem gondolnak  örök
   sorsukra, hogy ők is tebenned találják meg életük értelmét és boldogságát!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140615.mp3