[Evangelium] 2014-06-12

[Evangelium mindennap]

   2014. június 12. – Csütörtök

   Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Mondom nektek: ha  igaz
   voltotok nem múlja felül az  írástudókét és a farizeusokét, nem  juthattok
   be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Ne ölj!
   Aki öl, méltó  az ítéletre. Én  viszont azt mondom  nektek, hogy méltó  az
   ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének:  Te
   esztelen!,  méltó  a  főtanács  ítéletére.   Aki  pedig  azt  mondja:   Te
   istentelen!, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron
   felajánlani, és  ott eszedbe  jut, hogy  testvérednek valami  panasza  van
   ellened, hagyd ott  ajándékodat az oltár  előtt, s menj,  előbb békülj  ki
   testvéreddel.  Csak  aztán   térj  vissza,   hogy  bemutasd   áldozatodat.
   Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor  még úton vagy vele,  nehogy
   átadjon a bírónak,  a bíró pedig  a börtönőrnek, és  a börtönbe  vessenek.
   Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg  nem
   fizeted.”
   Mt 5,20-26

   Elmélkedés:

   Mintha az ószövetségi törvény ott lüktetne  még az ereinkben, s ha  valaki
   megbánt minket, azonnal visszavágunk. Jól megjegyeztük a „szemet  szemért,
   fogat fogért” elvet, s ha kell, alkalmazzuk is. Hányszor halljuk  másoktól
   vagy talán magunk is mondjuk: a sértés ne maradjon viszonzatlan. Ha valaki
   haragszik ránk,  jogosnak érezzük,  hogy  mi se  szívleljük őt.  Ha  bárki
   rosszul szól hozzánk, sokszor mi is mindjárt durván válaszolunk neki. Hová
   vezet ez a lelkület?
   Amikor Jézus  isteni  tekintélyével  törvényeket  ad,  akkor  nem  a  régi
   törvények helyett  ad  újakat,  hanem  egy  új  szintre  emeli  a  korábbi
   előírásokat. Az emberi  ésszerűség határait  túlszárnyalják azon  kérései,
   amelyekről a mai evangéliumban olvasunk. E tanácsok azt a célt szolgálják,
   hogy igyekezzünk  mindenáron megőrizni  a békességet  embertestvéreinkkel,
   mert enélkül nem állhatunk Isten elé. Hamis vallásosság volna ugyanis  úgy
   állni Isten elé, hogy  közben haragot táplálunk szívünkben  felebarátaink,
   embertársaink iránt. Ha  készek vagyunk megbocsátani  és kibékülni, mi  is
   számíthatunk az isteni  megbocsátásra. A békülékeny  lelkület, a  békesség
   szeretete nem a gyengeség jele, hanem a Jézus által ajándékozott boldogság
   útja. A bosszú, a  harag és a visszavágás  helyett Jézus azt kéri  tőlünk,
   hogy bocsássunk  meg. Milyen  jó  lenne, ha  mindig a  krisztusi  szeretet
   törvénye szerint élnénk!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenem,  Uram,   Teremtőm  és   Megváltóm,   újítsd  meg   ma   bensőmben
   Szentlelkedet, végy be fogadott  gyermekeid sorába mint újszülöttet,  hogy
   örvendve hirdessem az  ígéret fiaival:  elnyertem kegyelmed  árán, amit  a
   természet nem adott meg.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140612.mp3