[Evangelium] 2014-06-10

[Evangelium mindennap]

   2014. június 10. – Kedd

   Jézus így tanított a hegyi beszédben: „Ti vagytok a föld sója. De ha a  só
   ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják,  s
   eltapossák az  emberek. Ti  vagytok a  világ világossága.  A hegyen  épült
   várost nem lehet elrejteni.  Lámpát sem azért gyújtanak,  hogy a véka  alá
   rejtsék, hanem  a  lámpatartóra  teszik,  hogy  világítson  mindenkinek  a
   házban. Úgy világítson  a ti  világosságtok az emberek  előtt, hogy  látva
   jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!”
   Mt 5,13-16

   Elmélkedés:

   A nyolc  boldogságról  szóló  beszéd  tegnap  azzal  fejeződött  be,  hogy
   boldogok,  akik  a  világban  üldözést  szenvednek  Jézus  miatt.  A   mai
   evangéliumban a sóról  és a  világosságról van szó.  Mindkét hasonlat  azt
   fejezi  ki,  hogy  bár  a  világ  üldözni  fogja  Krisztus   tanítványait,
   küldetésük mégis éppen ehhez a világhoz szól. Az a hivatásuk, hogy  miként
   a só ízesít és tartósít, a keresztények tanítóként és tanúságtevőként  „jó
   ízt adjanak” a világnak  a krisztusi tanítás hirdetésével.  Értelemszerűen
   ez csak akkor lehetséges, ha  megőrizzük, azaz „tartósítjuk” magunkban  az
   igazság tanítását.
   A  világosság  hasonlata  a  hiteles  keresztény  életpélda   felmutatását
   jelenti. Nem öntelt gőg, hivalkodás vagy magamutogatás ez, hanem  Krisztus
   szerény és  szelíd képviselete  a világban.  Olyan tanúságtétel,  amelynek
   eredménye nem  az, hogy  az érintett  személy elismerést  kap a  világtól,
   hanem az, hogy az általa  tett jótetteket látva Istent fogják  magasztalni
   az emberek.
   A két  példázat  lezárásaként  Jézus  azt  kéri  az  őt  követőktől,  hogy
   jócselekedeteikkel szerezzenek  dicsőséget  az  Atyának,  folytatva  az  ő
   művét, tanúságtételét. Isten minket is úgy szeret, ahogy Fiát, Jézust.  Mi
   is ugyanúgy Atyánknak  szólíthatjuk Istent,  miként Jézus  tette. S  Isten
   tőlünk  is  ugyanazt  várja,  mint  Fiától:  szerezzünk  dicsőséget   neki
   jócselekedeteinkkel. Ez a küldetésem, így válok sóvá és világossággá.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Fogadd szívesen, Uram, Istenem,  fölajánlásomat és végtelen  dicséretedre,
   fogyhatatlan magasztalásodra irányuló  vágyódásomat, hiszen ezek  kijárnak
   neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy. Ezzel fordulok  hozzád
   és szeretnék  hozzád fordulni  minden nap,  minden időben,  és arra  kérek
   minden mennyei lelket, minden benned hívőt, hogy velem együtt adjon  hálát
   neked és dicsőítsen téged.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140610.mp3