[Evangelium] 2014-01-26

[Evangelium mindennap]

   2014. január 26. – Évközi 3. vasárnap

   Amikor Jézus  meghallotta,  hogy (Keresztelő)  Jánost  fogságba  vetették,
   visszatért Galileába. Elhagyta  Názáretet, és  a tengerparti  Kafarnaumban
   telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás
   próféta mondott:
   Zabulon földje és Neftali földje,
   a tenger útja, a Jordán vidéke,
   a pogányok Galileája:
   A sötétben lakó nép nagy fényt lát,
   és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre.
   Ettől kezdve Jézus  tanítani kezdett.  Ezt hirdette:  „Térjetek meg,  mert
   elközelgett a mennyek országa!”
   A Galileai-tenger  mentén  járva  meglátott  két  testvért:  Simont,  akit
   Péternek is  neveznek, és  Andrást, a  testvérét. Éppen  hálót vetettek  a
   tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem,  és
   én emberek halászává  teszlek titeket!” Erre  azok otthagyták hálóikat  és
   követték őt.  Amint onnan  továbbment, meglátott  másik két  testvért  is:
   Zebedeus fiát,  Jakabot  és  testvérét, Jánost.  Apjukkal,  Zebedeussal  a
   hálóikat javították  a csónakban.  Őket  is elhívta.  Ők is  otthagyták  a
   csónakot és az apjukat, és követték őt.
   Jézus pedig bejárta egész Galileát.  Tanított a zsinagógákban, hirdette  a
   mennyek  országa  örömhírét,  és   meggyógyított  a  nép  körében   minden
   betegséget és minden gyötrelmet.
   Mt 4,12-23

   Elmélkedés:

   Mindennapok
   Közel egy évvel ezelőtt, amikor megválasztották Ferenc pápát, a világsajtó
   nagy érdeklődést mutatott az iránt, hogy mivel telnek az új egyházfő  első
   napjai. Beszámoltak a vatikáni  hivatalokban dolgozó egyházi  személyekkel
   való találkozásairól, valamint az államfők és más diplomaták  fogadásáról.
   Olyan  érdekességnek  számító  dolgok  is  nyilvánosságra  kerültek,  hogy
   például telefonon felhívta  Buenos Aires-i  cipészét és  megkérte, hogy  a
   legutóbb javításra hozzá  vitt lábbelijét küldje  a Vatikánba. Úgy  tűnik,
   hogy  az  embereket  érdekli,  mivel  telnek  egy  pápa  hétköznapjai.   A
   hittanórákon a  gyerekek is  számtalanszor tesznek  fel ezzel  kapcsolatos
   kérdéseket.
   Érdekes kérdés  lehet:  Mivel  telhettek 2000  esztendővel  ezelőtt  Jézus
   napjai? Mit tudunk meg erről  a Szentírásból? Jézus nyilvános  működésének
   kezdetét beszéli el a  mai evangéliumi szakasz.  Máté nem törekszik  olyan
   pontos időmeghatározásra és sorrendiségre,  mint amit megfigyelhettünk  az
   elmúlt vasárnapon János evangélista leírása  kapcsán, mert őt más  szándék
   vezeti. Ő  mintegy  Jézus egyetlen  napjába  sűríti mindazt,  amit  az  Úr
   nyilvános működésének három esztendeje  alatt mindennap tenni fog:  tanít,
   tanítványokat gyűjt (közösséget hoz létre) és gyógyítja a betegeket. Ezzel
   teltek az ő mindennapjai.
   Vegyük sorra  e  tevékenységeket!  Jézus tanít.  Tanítja  az  embereket  a
   zsinagógákban, a hegyen, a síkságon  vagy a tenger mellett. Mindegy,  hogy
   éppen hol tartózkodik,  tanítja azokat, akik  hozzá mennek. Hirdeti  Isten
   országának  örömhírét,  hiszen  ezt  tartja  küldetésének,  ezért  jött  a
   világba. Tanítása egyszerű, bárki megértheti. Tanítása közérthető, gyakran
   alkalmazza a  példabeszédeket,  azaz  olyan  hasonlatokkal  világítja  meg
   mondanivalóját, amelyek témája az emberek hétköznapi életéhez kapcsolódik.
   A hallgatóság  könnyen a  példabeszédekben szereplő  személyek  helyzetébe
   tudja képzelni  magát,  s  így könnyebben  magára  tudja  vonatkoztatni  a
   tanítás mondanivalóját. A csodálatos kenyérszaporítást megelőzően, illetve
   a hegyi beszéd  alkalmával sok  ezer ember hallgatja  őt, más  alkalmakkor
   pedig  csak  szűkebb  tanítványi  körének  tagjait  vagy  a   kiválasztott
   apostolokat oktatja. A szavaiban rejlő erőt hamar észreveszik az  emberek,
   mert „úgy tanított,  mint akinek  hatalma van” (Mt  7,29). Tanítványai  és
   apostolai  szintén  felfedezik  szavainak  igazi  értékét,  amelyet  Péter
   apostol egy alkalommal így foglal össze: „Az örök élet igéi nálad  vannak”
   (Jn 6,68).
   Jézus mindennapjainak másik fontos része, hogy együtt van  tanítványaival.
   Ne csupán  az apostolok  kiválasztásának vagy  a tanítványok  meghívásának
   egyszeri eseményeire gondoljunk,  hanem arra, hogy  az Úr megosztja  velük
   életét. Mindennap együtt van velük, s ők mindenhová követik őt. Hallgatják
   tanítását, részesei  életének, hogy  feltámadását követően  a  Mesterüktől
   kapott parancsnak  megfelelően tanúi  legyenek. A  tanítványok  közösséget
   alkotnak, amely  közösség valamennyi  tagja  végezni fogja  a  Krisztustól
   kapott küldetést. Nem mai értelemben használt „bizalmi állásról” van  szó,
   de   a   bizalom   mindkét   részről   elengedhetetlen.   Jézus   megbízik
   tanítványaiban, rájuk bízza tanítását és ők rá bízzák életüket.
   Harmadikként a betegek gyógyítását kell megemlítenünk, amelyek  különleges
   jelei annak,  hogy  elkezdődött  az Isten  országa.  Csodáival  Jézus  nem
   látványosságot  akar,  nem   az  érdeklődést   akarja  felkelteni,   hanem
   megerősítő jelként szolgálnak arra  vonatkozóan, hogy Isten irgalma  jelen
   van a világban és minden ember részese lehet.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus! Te azért hívtad meg egykor tanítványaidat, hogy a te  tanúid
   legyenek.  Tanúskodjanak  arról,  amit   tanítottál  és  cselekedtél.   Ők
   megismerték a  te  életedet,  veled éltek,  s  látták  találkozásaidat  az
   emberekkel.  Te  arra   hívsz  bennünket,  hogy   megismerjünk  téged   és
   tanításodat, és  legyünk  tanúid  a  világban.  Tőled  kapott  küldetésünk
   mindenkihez szól, örömhíredből senki nem lehet kizárva, irgalmad  mindenki
   felé kiárad. Taníts  minket arra, hogy  engedelmes szolgáid legyünk,  akik
   művedet  alázattal  folytatjuk   annak  érdekében,   hogy  Isten   országa
   szüntelenül növekedjen.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140126.mp3