[Evangelium] 2014-12-03

[Evangelium mindennap]

   2014. december 3. - Szerda

   Abban az időben Jézus a  Galileai-tengerhez érkezett. Fölment egy  hegyre,
   és leült.  Nagy sokaság  jött hozzá.  Hoztak magukkal  sántákat,  bénákat,
   vakokat,  némákat  meg  sok  más   beteget,  és  lába  elé  tették   őket.
   Valamennyiüket meggyógyította. Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek,
   a bénák meggyógyulnak,  a sánták  járnak és  a vakok  látnak, elámult,  és
   magasztalta Izrael Istenét.  Jézus akkor összehívta  tanítványait, és  így
   szólt hozzájuk: „Sajnálom a  népet. Már harmadnapja kitartanak  mellettem,
   és nincs  mit  enniük. Nem  akarom  étlen  hazaküldeni őket,  hogy  ki  ne
   dőljenek az úton.”  A tanítványok erre  megjegyezték: „De honnan  szerzünk
   itt a  pusztában annyi  kenyeret, hogy  ekkora tömeget  ellássunk?”  Jézus
   megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?”  „Hét, és néhány apró halunk”  –
   felelték. Erre  meghagyta a  népnek, hogy  telepedjék le  a földre.  Aztán
   fogta a  hét kenyeret  és  a halakat,  hálát  adott, megtörte  és  odaadta
   tanítványainak, a tanítványok pedig a  népnek. Miután mindnyájan ettek  és
   jóllaktak, hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze.
   Mt 15,29-37

   Elmélkedés:

   A mai evangélium  első részében  a betegeket  gyógyító Jézusról  olvasunk.
   Sokatmondó, ahogyan  felmegy  a hegyre  és  leül. Szokásait  ismerve  arra
   következtethetünk ebből, hogy tanítani készül  a népet. A helyzet  azonban
   változik. Úgy  tűnik, hogy  az emberek  nem elsősorban  az isteni  tanítás
   hallgatásának  vágyával  érkeznek,  hanem  azért,  hogy  betegeik  számára
   gyógyulást kérjenek. A  mi Urunk ezt  felismeri és külön  kérés nélkül  is
   meggyógyítja a különféle bajokban szenvedőket.
   A mai részlet második  felében a csodálatos kenyérszaporításról  olvasunk.
   Vegyük észre  a  két  rész  közötti  időbeli  ugrást!  A  kenyérszaporítás
   csodáját ugyanis  Jézus azzal  vezeti  be, hogy  azért  akar enni  adni  a
   népnek, mert „már harmadnapja kitartanak mellette” (Mt 15,32). Mi  történt
   ebben a három napban? Joggal feltételezzük, hogy tanított, illetve  tovább
   folytatta a gyógyításokat. Ezt követően történik meg a csoda: a  mindössze
   hét kenyérből és  néhány apró  halból Jézus jóllakatja  a népet,  amelynek
   száma akár néhány ezer is lehetett.
   A két részletesen lejegyzett és a külön nem említett tevékenységek, azaz a
   gyógyítások és  a kenyérszaporítás,  illetve a  tanítás összekötő  kapcsa,
   hogy mindezek a  messiási idők  jelei, és  éppen ezért  olvassuk most,  az
   adventi  időben,  amikor  a  Messiás,  a  Megváltó  jövetelére  készülünk.
   Felismerem-e az  idők  jeleit? Meghallom-e  az  Úr szavában  a  bűnbánatra
   indító figyelmeztetést?  Felismerem-e  cselekedeteiben az  irgalmas  Isten
   jeleit?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Adj, Uram, éber szívet, hogy annak figyelmét semmi kíváncsi gondolat Tőled
   el ne terelje, adj nemes szívet, hogy azt semmi hitvány érzelem földre  ne
   teperje, adj  egyenes  szívet,  hogy azt  semmiféle  mellékszándék  el  ne
   görbítse,  maga  felé  ne  hajlítsa,  adj  erős  szívet,  hogy  azt  semmi
   viszontagság meg ne törje, adj szabad szívet, hogy azt semmiféle erőszakos
   érzelem magához ne fűzhesse. Adj, Uram, Istenem, Téged megismerő értelmet,
   Téged kereső  buzgalmat, Téged  megtaláló bölcsességet,  add, hogy  életem
   Előtted kedves  legyen,  állhatatosságom  téged  bízvást  várjon,  és  adj
   bizodalmat, mely Téged végtére átkarolhasson.
   Aquinói Szent Tamás

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-12-03
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141203.mp3