[Evangelium] 2014-08-17

[Evangelium mindennap]

   2014. augusztus 17. – Évközi 20. vasárnap

   Abban az időben: Jézus továbbhaladt,  és Tirusz és Szidon vidékére  vonult
   vissza. És íme, jött  egy arra lakó kánaáni  asszony, és kiáltozva  kérte:
   „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz
   szellem!” Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek hozzá tanítványai,
   és arra kérték: „Küldd el őt, ne kiáltozzon utánunk!” Jézus  kijelentette:
   „Az én  küldetésem csak  Izrael házának  elveszett juhaihoz  szól.” Ám  az
   asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal: „Uram, segíts rajtam!”  Ő
   így válaszolt:  „Nem  való  elvenni  a gyerekek  kenyerét  és  odadobni  a
   kutyáknak!” Mire az asszony: „Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami
   lehull gazdájuk asztaláról!” Erre Jézus így szólt hozzá: „Asszony! Nagy  a
   te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!”  És a lánya meggyógyult még  abban
   az órában.
   Mt 15,21-28

   Elmélkedés:

   Kérés és hálaadás
   A mai evangéliumban Jézus és a kánaáni asszony beszélgetését olvassuk.  Az
   asszony azt kéri Jézustól, hogy gyógyítsa meg lányát, akit fogva tart  egy
   gonosz szellem.  Kissé meglepődünk  azon, hogy  Jézus, aki  más  esetekben
   szívesen fogadta az ilyen jellegű  kéréseket, most szóra sem méltatja  őt,
   úgy viselkedik,  mintha meg  sem hallotta  volna. Az  asszony mégsem  akar
   távozni, az elutasítást jelző hallgatás ellenére is bízik, ezért ha nem is
   tud Jézus közelében maradni, továbbra  is hangos kiáltásokkal ismétli  meg
   kérését. Emiatt a tanítványok arra kérik Mesterüket, hogy küldje el.  Erre
   Jézus már  nem hallgatásával,  hanem szavaival  kifejezetten megtagadja  a
   kérést, mondván, hogy  küldetése csak a  választott néphez szól  és nem  a
   pogányokhoz.  E  határozott  visszautasítás  sem  készteti  távozásra   az
   asszonyt, aki Jézus lába elé  borulva ismétli meg sokadszorra kérését.  Az
   Úr még ekkor sem enged  neki, hanem kijelentésével valósággal megsérti  az
   asszonyt, hiszen a kutyákhoz hasonlítja. Ő viszont nem sértődik meg, hanem
   a Jézus által  említett „kutyás-mondást”  a saját javára  fordítja, s  így
   erősíti meg  kérését. Jézus  ekkor enged,  megdicséri hitét,  meggyógyítja
   lányát. Mit tanulhatunk e történetből?
   Elsőként a  kitartó  kérést  kell megemlítenünk.  Amikor  Istentől  kérünk
   valamit, akkor  nem szabad  feladnunk. Egy  idős asszony  meséli el,  hogy
   unokája évek óta súlyos beteg. Felsorolja, milyen módszereket, kezeléseket
   alkalmaztak nála, hány  helyre vitték már  orvosokhoz és  professzorokhoz,
   miféle készítményeket hozattak neki külföldről. Bátorítom, hogy imádkozzon
   unokájáért. Erre így válaszol: „Azt már megtettem, nem segített!” -  aztán
   távozik. Szavaiból  arra következtetek,  hogy  a sokféle  gyógymód  között
   próbálkozott az imádsággal  is, de mivel  nem hatott néhány  nap vagy  hét
   alatt, abbahagyhatta.  Vigyázzunk! Az  imádkozás nem  erre való!  Így  nem
   szabad imádkoznunk! Aki azt mondja,  hogy nekiáll imádkozni egy  szándékra
   és Isten  három hét  alatt teljesítse  kérését, az  teljesen félreérti  az
   imát. Mert Isten talán  éppen azt akarja  megtudni, hogy mennyire  vagyunk
   kitartóak.
   A másik  lényeges  üzenet, hogy  Isten  nem elutasító.  Lehet,  hogy  csak
   próbára akar tenni  minket. Próbára teszi  kitartásunkat, hitünket. Ha  az
   első visszautasításnak tűnő eset után elfordulunk tőle, nem kérjük  tovább
   őt,  akkor  az  a  bizalmatlanságunk  jele.  Azzal  a  bizalommal  érdemes
   imádkoznunk, hogy Isten meghallgat minket. És azzal a bizalommal, hogy jól
   tudja, mire van szükségünk lelkünk üdvössége érdekében.
   A harmadik  mondanivaló pedig  az,  hogy Isten  jósága minden  ember  felé
   kitárul, senki, egyetlen  ember, egyetlen nép  sincs kizárva abból.  Jézus
   korában elterjedt volt  a zsidók  között az  a felfogás,  hogy Isten  csak
   őket, a választott nép tagjait segíti, üdvözíti. Amikor Jézus meghallgatja
   ennek a nem  zsidó, hanem  pogány asszonynak a  kérését, bizonyítja,  hogy
   Isten  senkitől  nem  tagadja  meg  szeretetét.  Szeretetének,  jóságának,
   gondviselésének megtapasztalása és végső  soron az üdvösség elnyerése  nem
   egyes népek vagy  egyes személyek kiváltsága,  hanem minden ember  számára
   elérhető.
   Befejezésül még egy tanulság: Amennyire buzgók és lelkesek vagyunk a  kérő
   imában, olyannyira legyünk buzgók a hálaadásban is!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Mindenható Istenünk!  Te mindenkit  meghívsz a  veled való  közösségre  és
   senkit  sem  zársz  ki   szeretetedből.  Minden  embernek  felkínálod   az
   üdvösséget és megmutatod, milyen úton érhetjük azt el. Egyedül mi, emberek
   zárhatjuk ki magunkat  azzal, ha  elutasítunk téged,  megtagadjuk a  neked
   való engedelmességet  és  semmibe vesszük  törvényeidet.  Hálásak  vagyunk
   azért, hogy minden embernek, nekünk is és minden embertársunknak megadod a
   segítséget ahhoz, hogy üdvözüljünk.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140817.mp3