[Evangelium] 2014-08-15

[Evangelium mindennap]

   2014. augusztus 15. – Péntek, Szűz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony)

   Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik  városába
   sietett. Belépett  Zakariás  házába,  és  köszöntötte  Erzsébetet.  Amikor
   Erzsébet meghallotta Mária köszöntését,  szíve alatt megmozdult a  magzat,
   és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott
   vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De  hogyan
   lehet az, hogy Uramnak anyja látogat  el hozzám? Mert íme, amikor  fülembe
   csendült köszöntésed  szava, örvendezve  felujjongott méhemben  a  magzat!
   Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
   Mária megszólalt:
   „Magasztalja lelkem az Urat,
   és szívem ujjong megváltó Istenemben!
   Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
   lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
   Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
   Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
   Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
   széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
   Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
   és felmagasztalta az alázatosakat.
   Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
   de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
   Felkarolta gyermekét, Izraelt,
   megemlékezve irgalmasságáról,
   amint atyáinknak megígérte:
   Ábrahámnak és utódainak mindörökre!”
   Mária ott  maradt  még  körülbelül három  hónapig,  azután  visszatért  az
   otthonába.
   Lk 1,39-56

   Elmélkedés:

   Gyermeki bizalom
   Az egyik nyári plébániai családtábor alkalmával történt a következő  eset.
   A napi szentmisén a hívek  könyörgéséhez érkeztünk, amelyet ez  alkalommal
   egy édesanya olvasott fel. Gyermekeit a férjével együtt a padban hagyta, ő
   pedig kijött a szentélybe, odalépett  a felolvasó állványhoz és a  szokott
   módon olvasta a fohászokat. Alig  ötéves kisfia nem bírta sokáig  hiányát,
   mert az  első  könyörgés után  máris  kiszaladt hozzá  és  odabujt  mellé.
   Mosolyogva, boldogan  néztem  gyermeki ragaszkodását.  Lehet,  hogy  mások
   észre  sem   veszik  vagy   jelentéktelennek  tartják   az  ilyen   kedves
   jeleneteket, de én  évek múlva is  emlékszem rájuk. Ma  azért idézem  fel,
   mert   azt   példázza,   hogy   milyen   gyermeki   szeretettel,   őszinte
   ragaszkodással kell  Jézus  édesanyjához,  égi  édesanyánkhoz,  a  mennybe
   felvett  Szűzanyához  sietnünk,  s   ővele  együtt  kéréseinket   Istenhez
   terjesztenünk.
   Szűz Mária  mennybevételének hittételét  XII.  Piusz pápa  1950.  november
   1-jei Muneficentissimus Deus kezdetű bullája a következőképpen  fogalmazza
   meg: „A  szeplőtelen, mindenkor  szűz Istenanya  Mária, földi  életpályája
   befejezése   után   testestől,   lelkestől   felvétetett   a   mennyország
   dicsőségébe.” Jézus édesanyjának élete beteljesedett azzal, hogy  eljutott
   a mennybe, s példája azt mutatja,  hogy minden ember életének végső  célja
   az örök élet, eljutni Istenhez a mennybe.
   Mit kell  tennünk üdvösségünk  érdekében? Szűz  Mária élete  választ ad  e
   kérdésünkre. Ő egész életét  Isten szolgálatába, a megváltás  szolgálatába
   állította. „Íme, az Úr  szolgálóleánya: történjék velem szavaid  szerint!”
   (Lk 1,38)  – válaszolja  a  názáreti leány  az angyalnak,  amikor  értesül
   arról,  hogy  ő  lesz  a   Megváltó  anyja.  Isten  akaratának   tökéletes
   elfogadásáról, az  Istennek  való  teljes  önfelajánlásról  tanúskodnak  e
   szavak. Alázata  és engedelmessége  segítsen minket  abban, hogy  keressük
   Isten szándékát, elfogadjuk  és teljesítsük  azt a  feladatot, amit  Isten
   számunkra kijelöl. Máriával együtt adjunk hálát a mindenható Istennek, aki
   életet adott nekünk! Isten hivatást, feladatot, küldetést ad, hogy életünk
   ne legyen  céltalan, hanem  szeretetben éljünk.  Mutatja az  utat,  miként
   juthatunk  el   a  mennybe,   és  segítségével   elháríthatjuk  a   gonosz
   kísértéseit, aki meg  akar bennünket akadályozni  az üdvösségre  jutásban.
   Mária hálaadó éneke szerint boldognak  hirdeti őt minden nemzedék (vö.  Lk
   1,48). Ő  erősítse meg  bennünk  annak tudatát,  hogy ha  Istentől  kapott
   hivatásunk útján járunk, akkor a földi  életben is boldogok leszünk és  az
   örök boldogságra is eljutunk.
   Emberi életünk évei, évtizedei akkor  is elmúlnak, ha nem teszünk  semmit.
   Ha nincsenek komolyabb céljaink,  lelkileg igénytelenek vagyunk, csupán  a
   mindennapi megélhetésünkkel törődünk,  önző módon bezárkózunk  önmagunkba,
   akkor is eltelik  az életünk.  A keresztény  ember hiszi,  hogy Isten  nem
   véletlenül adta neki  az életét. Szüntelenül  keresnünk érdemes, hogy  mit
   kíván tőlünk az Úr,  hogyan szolgálhatjuk őt.  Mi ugyan nem  rendeltettünk
   olyan kimagasló hivatásra, mint  Mária, Megváltónk édesanyja, de  hisszük,
   hogy Istennek  terve  van  velünk.  Az  üdvösség  reményében  tegyünk  meg
   mindent, amit Isten kér tőlünk!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Mária, égi édesanyánk! Isten azzal jutalmazta meg engedelmességedet,  hogy
   felvett  a  mennybe.  Mennybevételed  erőt  ad,  hogy  földi  életünket  a
   nehézségek, a gondok,  a szenvedések  és küzdelmek  ellenére se  tekintsük
   hiábavaló  szélmalomharcnak,  hanem  azzal   a  reménnyel  törekedjünk   a
   mennyország felé, hogy oda valóban eljuthatunk. Tisztelettel, alázattal és
   gyermeki bizalommal  kérjük közbenjárásodat  önmagunkért, családunkért  és
   magyar hazánkért. Segíts minket, hogy életünk beteljesedjen azáltal,  hogy
   eljutunk az örök életre!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140815.mp3