[Evangelium] 2014-04-27

[Evangelium mindennap]

   2014. április 27. – Húsvét 2. vasárnapja, az Isteni Irgalmasság vasárnapja

   Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent  a
   tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben
   zárva tartották  az  ajtót. Belépett,  és  így szólt  hozzájuk:  „Békesség
   nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az  Úr
   láttára öröm töltötte  el a tanítványokat.  Jézus megismételte:  „Békesség
   nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak
   után rájuk  lehelt,  és így  folytatta:  „Vegyétek a  Szentlelket!  Akinek
   megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer,  s akinek nem bocsátjátok  meg,
   az nem nyer bocsánatot.”
   A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük,
   amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk
   az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha  nem
   érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel  oldalát,
   én nem hiszem!”
   Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt velük.
   Ekkor  újra  megjelent  Jézus,  bár  az  ajtó  zárva  volt.  Belépett   és
   köszöntötte őket: „Békesség nektek!”  Tamásnak pedig ezt mondta:  „Nyújtsd
   ide az ujjadat  és nézd a  kezemet! Nyújtsd  ki a kezedet  és érintsd  meg
   oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem  hívő!” Tamás így válaszolt: „Én  Uram,
   én Istenem!” Jézus ezt mondta neki:  „Most már hiszel, Tamás, mert  láttál
   engem. Boldogok, akik  nem láttak, és  mégis hisznek!” Jézus  még sok  más
   csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek  megírva
   ebben a  könyvben.  Ezeket  viszont  megírták,  hogy  higgyétek:  Jézus  a
   Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.
   Jn 20,19-31

   Elmélkedés:

   Sebeink gyógyítója
   Balesetet  szenvedett  kisfiúval  siet   édesanyja  a  kórház   sürgősségi
   osztályára. A fiú úgy gondolta, az első tavaszi szép nap a legjobb alkalom
   felébreszteni  téli  álmából  kerékpárját  és  kipróbálni.  Óvatlan  volt,
   megcsúszott az  úton,  s  egyik  karját a  kézfejétől  a  válláig  csúnyán
   lehorzsolta. Az  orvos óvatosan  mozgatja  karját, aztán  megszólal:  „Úgy
   tűnik nem tört el  semmi, de azért megröntgenezzük.”  Aztán a nővér lép  a
   gyerekhez,  hogy  lemossa,   fertőtlenítse  karját.  Megfeszült   testtel,
   összeszorított foggal  várja a  műveletet. Minden  érintésre  felszisszen,
   összerándul a teste, mert annyira fáj  neki. Hiába a jótékony mozdulat,  a
   gyógyító szándékú  érintés, ő  csak a  fájdalmat érzi.  Édesanyja a  másik
   kezét  fogja,  neki  talán  még  jobban  fáj  minden  érintés.   Bizonyára
   mindannyian  voltunk  hasonló  helyzetben  gyerekkorunkban  vagy   később.
   Éreztük már, hogy ha sebeinkhez érnek eltölt minket a fájdalom.
   Magam elé idézem  Caravaggio híres festményét  a hitetlen Tamásról,  amint
   ujját mélyen a Jézus oldalán lévő  sebbe helyezi. Nem a bőrfelület  óvatos
   érintése ez,  hanem  egy  annál erőteljesebb  mozdulat.  Jézus  arcán  nem
   tükröződik fájdalom, mégis azt érezzük, hogy fáj neki Tamás  hitetlensége.
   Fáj neki, hogy egyik  apostola nem akart  hinni társainak, és  kételkedett
   abban, hogy ő valóban feltámadt és megjelent nekik. És ebben a  helyzetben
   Jézus akar  gyógyítani.  Ő,  a  megsebzett,  a  keresztre  feszített  akar
   gyógyítani. Ő, akinek szívét lándzsával döfték át, most gyógyítani  akarja
   Tamás hitetlenségét. Megengedi, hogy az apostol megérintse sebét, hogy  ez
   a tapasztalat végképp eloszlassa minden kételkedését.
   Az  apró  részletek  között  érdemes  odafigyelnünk  arra,  hogy  Tamás  a
   mutatóujjával érinti  meg  a  sebet. Jelképes  lehet  ez,  hiszen  mintegy
   rámutat a sebre, s ezzel felhívja figyelmünket, hogy nézzük mi is ezeket a
   sebeket, mint  a  halál  bizonyítékait a  feltámadt  testen.  A  keresztre
   feszítéskor szerzett sebek jelentőségéről a feltámadás után a  nagypénteki
   elmélkedésben  már  szót  ejtettünk.  Legyenek  ezek  a  mi  számunkra  is
   bizonyítékok!
   Caravaggio képén Jézus megragadja  Tamás apostol kezét  és szinte ő  húzza
   oda, érinti  oda a  lándzsa okozta  oldalsebhez. A  mai napon  Jézus a  mi
   kezünket is megfogja, s engedi, hogy megérintve bizonyosságot  szerezzünk.
   Egy gyerek  talán  csak  kíváncsiságból  tenne  ilyet,  ő  szeret  mindent
   megérinteni, ami szokatlan  vagy érdekes  számára. Mi  azzal a  szándékkal
   érintsük   a    feltámadt   Krisztus    oldalát,   hogy    meggyógyíthassa
   hitetlenségünket, eloszlassa  kételyeinket  és  megerősítse  feltámadásába
   vetett hitünket. Szava, felszólítása, bátorítása nem csupán Tamásnak szól,
   hanem nekünk is: „Nyújtsd ide az ujjadat  és nézd a kezemet! Nyújtsd ki  a
   kezedet és  érintsd meg  oldalamat!  Ne légy  hitetlen, hanem  hívő!”  (Jn
   20,27). Ne féljünk  megérinteni a  sebeket! Mert nem  ezzel okozunk  újabb
   fájdalmat  Jézusnak,  hanem  a  hitetlenségünkkel.  Engedjük,  hogy  hitet
   ébresszen bennünk!
   Lelki sebeink gyógyítására, bűneink megbocsátására egyedül Isten képes. Az
   Isteni Irgalmasságot ünnepeljük a mai  napon, amelyet Szent II. János  Pál
   pápa kezdeményezésére  tartunk  meg  minden  esztendőben  a  húsvét  utáni
   vasárnapon. Szemléljük ma Jézus sebeit, az irgalom forrását és a  szeretet
   jelét!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Feltámadt Urunk! Te  nem hagytad magára  Tamás apostolt kételkedésében  és
   nem  engedted,  hogy  a  hitetlenség  eluralkodjék  lelkén.  Teljesítetted
   kérését,  megengedted   neki,   hogy  sebeidet   megérintse.   Nekünk   is
   segítségünkre sietsz,  amikor megrendül  hitünk vagy  kételkedni  kezdünk.
   Erősítsd a  mi  hitünket!  Vezess  bennünket a  hit  útján!  Segíts,  hogy
   eljussunk a  feltámadásba  vetett hitre,  s  Tamással együtt  valljuk  meg
   hitünket: Én Uram, én Istenem! Hiszek feltámadásodban.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140427.mp3