[Evangelium] 2013-09-19

[Evangelium mindennap]

   2013. szeptember 19. – Csütörtök

   Abban az időben egy farizeus  meghívta Jézust, hogy étkezzék nála.  Betért
   hát a farizeus házába, és ott asztalhoz ült. Élt a városban egy bűnös  nő.
   Amikor  megtudta,  hogy  Jézus   a  farizeus  házában  van   vendégségben,
   alabástromedényben illatos  olajat hozott.  Megállt hátul  Jézus  lábánál.
   Sírt,  könnyeivel  öntözte  Jézus  lábát,  majd  hajával  megtörölte,   és
   csókolgatta.  Végül  pedig  megkente  illatos  olajjal.  Ennek  láttára  a
   vendéglátó farizeus így szólt magában:  „Ha ez próféta volna, tudná,  hogy
   ki és miféle,  aki érinti őt:  hogy ez  egy bűnös nő.”  Jézus akkor  hozzá
   fordult: „Simon,  mondanék  neked  valamit.” Az  így  válaszolt:  „Mester,
   beszélj!” „Egy  hitelezőnek  két  adósa volt.  Az  egyik  ötszáz  dénárral
   tartozott neki, a másik ötvennel. Nem volt miből fizetniük, hát  elengedte
   tartozását mindkettőnek. Melyikük szereti most jobban?” „Úgy gondolom  az,
   akinek  többet  engedett  el”  –  felelte  Simon.  „Helyesen  ítéltél”   –
   válaszolta Jézus. Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: „Látod
   ezt az asszonyt?  Betértem házadba,  s te nem  adtál vizet  a lábamra.  Ez
   viszont könnyeivel öntözte  a lábamat, és  hajával törölgette. Csókot  sem
   adtál nekem, ez meg szüntelenül  csókolgatja lábamat, amióta csak  bejött.
   Aztán te nem kented meg fejemet olajjal. Ez meg kenetet öntött a  lábamra.
   Azt mondom hát neked,  sok bűne bocsánatot  nyert, mert nagyon  szeretett.
   Akinek keveset  bocsátanak meg,  az kevésbé  szeret.” Aztán  így szólt  az
   asszonyhoz: „Bocsánatot nyertek bűneid. Menj békével!”
   Lk 7,36-50

   Elmélkedés:

   Az  előző  részek  folytatásaként  a  bűnösökkel  való  érintkezés  témája
   szerepel az  evangéliumban. Jézus  korában a  vallási törvények  szigorúan
   tiltották a  zsidó emberek  számára,  hogy bűnösökkel  érintkezzenek  vagy
   találkozzanak. Jézus ismét átlép egy határt, amikor engedi a bűnös asszony
   közeledését, megengedi  érintését.  Azt  jelzi,  hogy  az  irgalmas  Isten
   szeretné megszüntetni  a távolságot  önmaga és  a bűnös  között. Az  ember
   magatartása a felé  közeledő irgalmas  és megbocsátó  Isten irányában  nem
   lehet más, mint hogy bűnbánattal és alázattal elfogadja Isten közeledését.
   A megbocsátást  Isten  legnagyobb ajándékaként  tekinthetjük,  mert  ennek
   köszönhetően juthatunk  el  az  üdvösségre. Az  isteni  szeretet  indítson
   minket bűneink megvallására!
   Szent Lukács  művét  jogosan  nevezzük  az  „irgalmasság  evangéliumának,”
   hiszen a négy  evangélium közül  ez mutatja  be a  legjobban a  bűnösöknek
   megbocsátó Jézust. Csodálatos példabeszédekben  tárja fel Isten  irgalmát,
   gondoljunk csak az elveszett bárányról, a tékozló fiúról vagy az  irgalmas
   szamaritánusról  szóló  példabeszédekre,  hogy  csak  a   legfontosabbakat
   említsük.
   Tanítása  mellett  cselekedeteivel  is   az  isteni  irgalmasságot   teszi
   jelenvalóvá a mi Urunk.  A farizeus házában  történtekből kiderül, hogy  a
   bűnös asszony keresi  a bűnbocsánat ajándékát.  Azért megy Jézushoz,  hogy
   kifejezze iránta szeretetét. Szeretetének jutalmaként a legnagyobb  isteni
   ajándékot nyeri  el,  bűnei  bocsánatát. Keresem-e  Istent,  aki  eltörli,
   megbocsátja bűneimet?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Isten, az aratás ura, aki egyszülött Fiad által tanítottál bennünket arra,
   hogy imádkozzunk munkásokért aratásod részére, kérünk, ajándékozz meg  sok
   ifjú lelket a  papi és  szerzetesi hivatás  kegyelmével. Tekints  kegyesen
   néped könyörgésére.  Áldd  meg  azokat, akiket  szolgálatodra  és  lelkünk
   gondozására  kiválasztottál,  hogy  általad  megszentelve  méltó  munkások
   legyenek a Te szent aratásodban.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130919.mp3