[Evangelium] 2013-10-23

[Evangelium mindennap]

   2013. október 23. – Szerda

   Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Gondoljátok meg: Ha tudná
   a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni  házába.
   Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem
   is gondoljátok.”
   Péter megkérdezte: „Uram,  csak nekünk  mondod ezt  a példabeszédet,  vagy
   mindenkinek?” Az  Úr így  válaszolt: „Ki  a  hű és  okos sáfár,  akit  ura
   szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből?
   Boldog az  a  szolga, akit  hazatérő  ura ebben  a  tevékenységben  talál.
   Bizony, mondom nektek, hogy  minden vagyonát rábízza. De  ha a szolga  azt
   mondja magában:  „Uram bizonyára  késni  fog”, és  elkezdi verni  a  többi
   szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, és megérkezik ennek a
   szolgának az ura olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor
   nem  gondolja,  bizony  kegyetlenül  megbünteti,  és  a  hűtlenek  sorsára
   juttatja. Az a szolga,  aki ismeri ura akaratát,  de nem áll készen,  hogy
   akarata szerint járjon el, sok verést  kap. Aki azonban nem ismeri, s  így
   tesz olyat,  amiért büntetést  érdemel, csak  kevés verést  kap. Mert  aki
   sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól  többet
   kérnek számon.”
   Lk 12,39-48

   Elmélkedés:

   Miután Jézus  az éber  várakozásra és  készületre tanította  övéit,  Péter
   apostol  érdekes  kérdéssel  fordul  hozzá:  „Csak  nekünk  mondod  ezt  a
   példabeszédet, vagy mindenkinek?” (Lk 12,41). Jézus nem válaszol konkrétan
   a kérdésre,  hanem  egy újabb  példabeszédet  mond a  szolgákról.  Mind  a
   gazdának,  mind  a  szolgának  megvan  a  maga  felelőssége.  A  szolgának
   hűségesen kell teljesítenie mindazt, amit ura rábíz. Isten azt a feladatot
   bízza ránk, hogy közreműködjünk  szándékainak megvalósításában a  világban
   és az Egyházban. Követendő példánk maga Jézus, az Atya alázatos  szolgája,
   aki a  végsőkig, a  keresztig hűséges  marad küldetéséhez.  Engedelmessége
   jutalmaként részesül a feltámadásban.
   Kinek  szólnak  Jézus  szavai?  Kit  akar  figyelmeztetni?  Csak   egykori
   apostolainak és tanítványainak, vagy mindazoknak, akik az évszázadok során
   követői lesznek, esetleg minden embernek? Személyesen is megfogalmazhatjuk
   a  kérdést:  Szól-e  nekem   Jézus  figyelmeztetése?  Megtehetnénk,   hogy
   könnyelműen azt  mondjuk, hogy  engem  nem érint  a kérdés,  csak  másokra
   vonatkozik. De ez éppen az éberség elvesztését és a tétlenséget jelentené,
   amitől Jézus meg akar óvni. A mi Urunk sokat bíz ránk és sokat fog  tőlünk
   számon kérni. Ne engedjük el a fülünk mellett figyelmeztető szavait!  Mert
   az üdvösségünket tehetjük kockára.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Mindenható uralkodónk,  ki mindent  nevedért teremtettél,  ételt és  italt
   adtál az embereknek, hogy élvezzék,  nekünk pedig lélek szerinti ételt  és
   italt adtál, és örök életet Szolgád által! Mindenekelőtt azért adunk hálát
   néked, mert hatalmas vagy! Dicsőség néked mindörökké!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131023.mp3