[Evangelium] 2013-11-10

[Evangelium mindennap]

   2013. november 10. – Évközi 32. vasárnap

   Abban az időben Jézus ezeket  mondta a szadduceusoknak, akik azt  tartják,
   hogy nincs  feltámadás: „A  világ fiai  nősülnek és  férjhez mennek.  Akik
   pedig méltók  rá, hogy  eljussanak  a másik  világba  és a  halálból  való
   feltámadásra, nem nősülnek,  s nem is  mennek férjhez. Hiszen  már meg  se
   halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a  fiai,
   mert feltámadtak.
   Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a  csipkebokorról
   szóló részben, ahol az  Urat Ábrahám Istenének,  Izsák Istenének és  Jákob
   Istenének nevezi.  Isten azonban  nem a  holtaké, hanem  az élőké,  hiszen
   mindenki érte él.”
   Lk 20,27. 34-38

   Elmélkedés:

   Újjáteremtés és megdicsőülés
   „Te kegyelmet mindig osztasz,
   feltámadtál, s feltámaszthatsz,
   hogyha én is akarom.”
   Dsida  Jenő:  Húsvéti  ének  az  üres  sziklasír  mellett  című   versében
   olvashatók e  sorok. A  versben a  költő úgy  fogalmazza meg  gondolatait,
   mintha a feltámadt Krisztus sírja mellett tűnődne a húsvéti eseményről,  a
   feltámadásról.  S  egyben  megvallja  hitét,  hogy  Istennek  hatalma  van
   feltámasztani, új életre kelteni az embert. Érdemes még idézni a költemény
   utolsó  szakaszát,  amelyben   az  a  gondolat   fogalmazódik  meg,   hogy
   feltámadásunk által utolérjük Krisztus Urunkat a mennyország kapujában:
   „Mert az égi útnak elve:
   kúszva, vérzőn, énekelve,
   portól, sártól piszkosan
   menni mindig, biztosan...
   S kopjék térdig bár a lábam,
   tudom, az ég kapujában
   utolérlek, Krisztusom!”
   Katolikus hitünk  egyik  legfontosabb  eleme, a  feltámadásba  vetett  hit
   témája kerül elő  a mai evangéliumban.  Hiszek-e Krisztus  feltámadásában?
   Hiszek-e abban,  hogy Isten  minden embert,  engem is  feltámaszt az  örök
   életre?
   A  mai  evangéliumban  olyan  emberekről  olvastunk,  akik  nem  hittek  a
   feltámadásban. A  szadduceusok  vallási csoportjához  tartozók  azért  nem
   fogadták el a feltámadás tanát, mert arról nincs szó a mózesi  könyvekben.
   Nézetük, álláspontjuk igazolása érdekében vitába szállnak Jézussal.  Jézus
   felel a  vitát  kezdeményezőknek s  válaszában  Istent az  élők  Istenének
   nevezi. Ábrahámra,  Izsákra és  Jákobra  hivatkozik, akik  a  szadduceusok
   szemében is tekintélynek számítottak.  A Szentírás tanítása szerint  Isten
   ad életet minden teremtményének, köztük az embernek is. Ő a földi  életnél
   is nagyobbat akar adni az embernek: az örök életet a feltámadás által.  Ha
   életünket neki ajánljuk fel, akkor halálunk után is vele fogunk élni.
   Még a keresztény katolikusok között is akadnak olyanok, akik nem hisznek a
   feltámadásban.  Jézus  feltámadásában   még  talán  igen,   de  az   ember
   feltámadásában már  nem. A  túlvilágot egy  kitalált történetnek  tartják,
   amivel az  Egyház  akarja  megvigasztalni  azokat,  akik  sok  nehézséggel
   küzdenek földi életük során. Ők napjaink szadduceusai.
   Jézus Krisztus feltámadása, amelyet évente húsvétkor ünneplünk meg, hitünk
   legnagyobb igazsága.  Az  Úr feltámadásának  lényeges  jele az  üres  sír.
   Először az asszonyok, majd a sírhoz siető apostolok találják üresen azt  a
   sziklasírt,  ahová  a  keresztről  való  levételt  követően  Jézus  testét
   elhelyezték.  A  húsvéti  beszámolók   másik  fontos  eleme  Jézusnak,   a
   Feltámadottnak a megjelenése. Az Úr megdicsőült testben mutatja meg magát.
   E találkozások  hitet ébresztenek  az apostolokban.  E találkozások  olyan
   mély  lelki  változást  eredményeznek,   ami  megmagyarázhatatlan  az   Úr
   feltámadása  nélkül.  A  feltámadás  után  a  jézusi  közösség   tagjainak
   magatartásában rendkívüli  fordulat  következik be.  Az  apostolok  bátran
   kiállnak a nagy  nyilvánosság elé,  és arról tanítanak,  hogy a  keresztre
   feszített Jézus él, Isten feltámasztotta őt a halálból. És ettől még akkor
   sem tágítanak, ha  bántalmazzák vagy megölik  őket. Krisztus  feltámadását
   hirdetik, mert megtapasztalták a feltámadást, találkoztak a Feltámadottal.
   A  feltámadás   mindennél   jobban   tanúskodik   Isten   emberek   iránti
   szeretetéről.  Isten   szeretetből   teremtette  meg   az   embert,   neki
   köszönhetjük  életünket.  Isten  szeretetből  küldte  el  Fiát,  Jézust  a
   világba, hogy megváltson  és üdvözítsen  minket. Isten, aki  nap mint  nap
   sokféleképpen megmutatja  szeretetét  irántunk,  hogyan  engedhetné,  hogy
   életünk a semmibe vesszen? Ő az életre teremtett minket és  mindannyiunkat
   az örök életre hív. A feltámadás  a halál legyőzése. A feltámadás  testünk
   újjáteremtése és megdicsőülése. A feltámadás Isten ajándéka.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Mennyei Atyánk! Jézus  feltámadása nyújtja  nekünk a reményt,  hogy mi  is
   feltámadunk az  örök  életre.  A halál  könyörtelen  tényével  szembesülve
   könnyen azt gondolhatom, hogy  az életnek ezzel vége.  Te új életet  adtál
   Fiadnak, Jézusnak, akit húsvétvasárnap hajnalra feltámasztottál.  Hisszük,
   hogy új életet adsz  majd nekünk is, amikor  feltámasztasz minket az  örök
   életre. A feltámadást követően találkozhatunk veled, az örök  szeretettel.
   Uram, hiszek a  feltámadásban, hiszek  az örök életben.  Neked ajánlom  az
   életem, hogy veled  élhessek majd örökké  a mennyei boldogságban.  Hiszek,
   Uram, erősítsd bennünk a hitet!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131110.mp3