[Evangelium] 2013-05-29

[Evangelium minden nap]

   2013. május 29. – Szerda

   Abban az időben: Jézus és a tanítványok úton voltak Jeruzsálem felé. Jézus
   elöl ment, a tanítványok pedig aggódva követték őt.
   Jézus ismét magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik  beszélni,
   hogy mi vár reá. „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják  a
   főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, kiszolgáltatják a pogányoknak,
   és azok kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik. De  harmadnapra
   feltámad.”
   Akkor Zebedeus fiai, Jakab  és János, odamentek  Jézushoz, és ezt  mondták
   neki:  „Mester,  szeretnénk,   ha  megtennéd  nekünk,   amit  kérünk!”   Ő
   megkérdezte: „Mit kívántok,  mit tegyek  nektek?” Ezt  felelték: „Add  meg
   nekünk, hogy egyikünk  a jobbodon,  másikunk a  bal oldaladon  üljön a  te
   dicsőségedben.”
   Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek! Tudtok-e inni a kehelyből,
   amelyből én  iszom,  vagy  meg tudtok-e  keresztelkedni  a  keresztséggel,
   amellyel én megkeresztelkedem?” Azt felelték: „Meg tudjuk tenni!”
   Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, s
   a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedtek.  De
   hogy a jobb és a bal oldalamon ki  üljön, azt nem én döntöm el. Az a  hely
   azokat illeti, akiknek készült.”
   Amikor a többi  tíz ezt  meghallotta, megnehezteltek  Jakabra és  Jánosra.
   Ezért Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok,  hogy
   akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezető
   embereik éreztetik  velük hatalmukat.  De köztetek  ez ne  így legyen!  Ha
   valaki közületek ki akar  tűnni, és ha valaki  közületek első akar  lenni,
   legyen mindenkinek  a szolgája!  Hisz  az Emberfia  nem azért  jött,  hogy
   szolgáljanak neki,  hanem  hogy ő  szolgáljon,  és életét  adja  váltságul
   sokakért.”
   Mk 10,32-45

   Elmélkedés:

   Mindennapjaink  során  sokszor  megfigyelhetjük  az  emberek  tolakodását,
   helyezkedését. Mindenki első szeretne lenni, mintha csak attól félne, hogy
   valami fontosról lemarad. Az iskolában a tanulók között gyorsan kialakul a
   versengés  szelleme,  de   a  munkahelyeken  is   megtapasztalható  ez   a
   gondolkodásmód.  Korunk,  amely  általában   nagyra  értékeli  az   emberi
   teljesítményt, kedvez a versengés szelleme kialakulásának. Mert ki  akarna
   az utolsó lenni? Ki szeretne mindig csak a többiek mögé beállni?
   Jézus viszont  egészen más  lelkületre tanítja  követőit. Ezt  kéri a  mai
   evangéliumban:  „Ha  valaki  első  akar   lenni,  legyen  az  utolsó,   és
   mindenkinek a szolgája!”  (Mk 10,44). Kijelentésének  előzménye, hogy  még
   legközvetlenebb  tanítványai,  az  apostolok   körében  is  jelen  van   a
   versengés. Azon vitatkoznak,  hogy ki  a nagyobb közülük,  ki érdemli  meg
   jobban az első  helyet. Amikor Jézus  észreveszi versengésüket, azonnal  a
   szolgálatról kezd  nekik  beszélni.  Világossá teszi  számukra,  hogy  nem
   törekedhetnek uralkodásra,  hanem  hozzá  hasonlóan  szolgálniuk  kell.  A
   szolgálatban a mi Urunk önmagát állítja az apostol elé és elénk is. Ő „nem
   azért jött a világba, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon,  és
   életét adja  váltságul  sokakért”  (Mk 10,45).  Tanuljuk  meg  Jézustól  a
   szolgálat lelkületét! Ne  féljünk életünket  mások szolgálatába  állítani!
   Legyen önzetlen a szolgálatunk!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Eljöttem hozzád,  Jézus, hogy  érintésedet fogadjam,  mielőtt megkezdem  a
   napot. Pihentesd  meg  tekinteted  tekintetemben,  segíts,  hogy  munkámat
   barátságod biztonságának tudatában  végezhessem. Töltsd be  gondolataimat,
   hogy kitartsak  a  lárma  sivatagában is,  engedd,  hogy  áldott  sugaraid
   beragyogják elmém  rejtett  zugait, és  adj  nekem erőt  azokért,  akiknek
   szükségük van rám. Boldog Kalkuttai Teréz

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130529.mp3