[Evangelium] 2013-03-18

[Evangelium minden nap]

   2013. március 18. – Hétfő

   Egy alkalommal Jézus  így beszélt a  templomban egybegyűlt zsidókhoz:  „Én
   vagyok a világ világossága.  Aki engem követ,  nem jár sötétségben,  hanem
   övé  lesz  az  élet  világossága.”  A  farizeusok  erre  azt  mondták:  Te
   önmagadról tanúskodsz. Tanúbizonyságod nem érvényes.” Jézus így válaszolt:
   „Igaz, hogy  én önmagamról  tanúskodom, mégis  érvényes a  tanúságtételem,
   mert tudom, honnét jöttem és hová megyek. Ti ellenben nem tudjátok, honnét
   jöttem és hová megyek. Ti a  test szerint ítéltek. Én nem mondok  senkiről
   ítéletet, de ha kijelentek valamit, igaz az én állításom, mert nem  vagyok
   egyedül, hanem én és az Atya, aki küldött engem. Márpedig a ti törvényetek
   azt írja,  hogy  két  személy  együttes  bizonyságtétele  hitelt  érdemel.
   Bizonyságot teszek tehát magamról én, és bizonyságot tesz rólam, aki engem
   küldött: az Atya.”  Erre megkérdezték tőle:  „Hol a te  Atyád?” Jézus  azt
   felelte: „Sem  engem  nem  ismertek, sem  Atyámat.  Ha  ismernétek  engem,
   Atyámat is  ismernétek.” Ezeket  mondta Jézus  a templomkincstár  mellett,
   amikor tanított a templomban. De senki sem fogta el, mert még nem jött  el
   az ő órája.
   Jn 8,12-20

   Elmélkedés:

   Amikor  Szent  János  evangélista  évtizedekkel  Jézus  élete,  halála  és
   feltámadása  után   leírja   a   farizeusokkal   folytatott   vitákat,   a
   visszaemlékezésen túl  új szempontok  jelennek meg.  E szövegeket  olvasva
   olyan érzésünk támad, mintha a Jézus által mondottak már nem csak  egykori
   vitapartnereinek szólnának, hanem az  egyházi közösségnek és  mindazoknak,
   akik az üdvösséget keresik. Erről  lehet szó a mai evangéliumi  szakaszban
   is, amely Jézus kilétét, az Atyával való kapcsolatát tárja fel.
   A farizeusok ellenvetésére  Jézus igaznak és  elfogadhatónak tartja  saját
   tanúságtételét, amelyet még az Atya tanúsága is megerősít. Önmagát az Atya
   küldöttének nevezi. Jézus azt szeretné elfogadtatni az emberekkel, hogy  a
   mennyből jött,  az Atya  küldte őt,  ő  az Isten  Fia. Neki  tudomása  van
   minderről, de azt is szeretné, hogy az emberek megtudnák ezt az  igazságot
   és el is fogadnák,  azaz hinnének benne.  Ez a lépés,  a hitre jutás,  nem
   egyszerű az emberek  számára. Vannak  jelek, amelyek  segíthetnek, de  nem
   mindenki ismeri fel ezeket. Tanításában, szavaiban olyan erő rejlik, amely
   más tanítóknál nem  érezhető. Csodái olyan  hatalomról tanúskodnak,  amely
   embernek nem áll rendelkezésére. Aki  felismeri ezeket a jeleket, eljut  a
   hitre, hinni fog Jézusban. Aki pedig Jézust megismeri és hisz benne, az  a
   mennyei Atyát is ismerni fogja.
   Hitemnek  az   ad  szilárdságot,   biztos  alapot,   hogy  Jézus   szavai,
   cselekedetei és egész viselkedése mögött észrevehetően meghúzódik az  Atya
   bölcsessége, hatalma és szentsége. Jézus tanítását azért követhetem,  mert
   felfedezhetem benne az Isten megfellebbezhetetlen igazságát.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Jézus,  hiszem, hogy  velem  vagy mindig,  velem vagy  életem  nehéz
   helyzeteiben,  velem  vagy  még  a  kísértések  idején  is.  A  gonosz  az
   ellenkezőjét akarja elhitetni velem, s  azt a gondolatot ébreszti  bennem,
   hogy magamra hagytál, nem törődsz  velem, nem gondoskodsz rólam.  Bukásaim
   és eleséseim  figyelmeztetnek,  hogy  újra és  újra  bizalommal  forduljak
   hozzád és  segítségedet  kérjem.  Segíts, hogy  a  legnehezebb  kísértések
   idején is a  te arcodra tekintsek,  a te tekinteted  keressem, a te  kezed
   után nyúljak, s a te szívedre hajoljak.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130318.mp3