[Evangelium] 2013-07-24

[Evangelium minden nap]

   2013. július 24. – Szerda

   Abban az időben: Jézus elment  hazulról és leült a Genezáreti-tó  partján.
   Hatalmas tömeg gyűlt össze,  ezért beült egy csónakba,  a tömeg pedig  ott
   állt a parton.  Ekkor példabeszédekben  sok mindenre  oktatta őket:  „Íme,
   kiment a  magvető vetni.  Amint  vetett, némely  szem az  útszélre  esett.
   Jöttek az ég  madarai, és  ezeket mind  megették. Némely  szem kövek  közé
   esett, ahol nem volt  elég termőföld. Ezek hamar  kikeltek, hisz nem  volt
   mély a föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem
   volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek  tövisek közé estek, és amikor  nőni
   kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és
   termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a  harmadik
   harmincszorosat. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!”
   Mt 13,1-9

   Elmélkedés:

   A magvetőről  szóló példabeszédben  a magok  különböző helyekre  hullanak.
   Kövek, tövises  bogáncsok közé  vagy éppen  az útszélre.  De ez  csupán  a
   mellékhatás, mert  a  magok  többsége jó  földbe  hull.  Valamivel  később
   tanítványai kérésére Jézus  elmondja a példázat  értelmét. Ezek szerint  a
   jelképes  történet  az   Isten  igéjéről  és   annak  hirdetéséről   szól.
   Vizsgálhatnánk, hogy mások  hogyan fogadják Isten  üzenetét, de ez  aligha
   szolgálná lelkünk fejlődését. Nem is ez a feladatunk. Inkább azon  érdemes
   elgondolkoznunk, hogy bennem milyen talajra talál Isten szava?
   Talán keményre taposott útszél vagyok? Ha rövid ideig szívesen hallgatom a
   tanítást, de aztán hamar el  is felejtem annak tartalmát, akkor  útszélhez
   hasonlít lelkem, Isten szava nem tud bennem gyökeret ereszteni. Vagy talán
   sziklakemény szívembe  hull  a  mag?  Ha  úgy  gondolkodom,  hogy  mindent
   meghallgatok, de  bennem ugyan  nem fog  gyökeret verni,  hatást elérni  a
   tanítás, akkor sziklás  talajra hull a  mag bennem. Vagy  talán tövises  a
   lelkem, s  nem törődöm  azzal, hogy  a mindennapi  gondok tövise  elnyomja
   bennem a tanítás jó  magját? Jó föld is  lehetek. Képes vagyok  sokszoros,
   akár százszoros termést hozni.
   A magvetők, az igehirdetők számára is fogalmazzunk meg egy tanulságot:  ne
   várjunk gyors eredményt, gyors lelki növekedést, hiszen mindennek megvan a
   maga természetes rendje. A kitartó,  hűséges, de esetleg lassúbb  fejlődés
   sokszor többnek  bizonyul  a  hirtelen lelkesedésnél,  amely  hamar  véget
   érhet. Isten szava nem mindig a legideálisabb körülmények között növekszik
   az emberi szívekben, hiszen sokszor ki van téve az idők viharainak.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Atyánk, Fiadat, Jézust elküldted közénk, hogy örömhírt hozzon mindenkinek.
   Az  ő  számára  senki   sem  idegen.  Betegségeinkből,   gyöngeségeinkből,
   bűneinkből ma  is kiálthatunk  hozzá:  Jézus, Mester,  könyörülj  rajtunk!
   Kérünk, erősítsd bennünk a hitet, hogy gyógyulást lelkünknek egyedül  tőle
   nyerhetünk. Kérünk,  ne engedd,  hogy  szívünk megkeményedjék.  Add,  hogy
   készek legyünk mindig őszinte köszönetet  mondani Neki, aki nem taszít  el
   magától soha senkit, s aki  azért jött közénk, hogy mindannyiunknak  élete
   legyen.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130724.mp3