[Evangelium] 2013-07-21

[Evangelium minden nap]

   2013. július 21. – Évközi 16. vasárnap

   Abban az időben: Jézus és tanítványai betértek az egyik faluba. Egy  Márta
   nevű asszony  befogadta  őt  házába.  Ennek nővére,  Mária  odaült  az  Úr
   lábához, és hallgatta szavait.
   Márta meg sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: „Uram
   –  méltatlankodott  –,  nem  törődöl  vele,  hogy  nővérem  egyedül   hagy
   szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem.”
   Az Úr azonban így válaszolt: „Márta,  Márta, te sok mindennel törődöl,  és
   téged sok minden nyugtalanít, pedig csak  egy a szükséges. Mária a  jobbik
   részt választotta. Nem is veszíti el soha.”
   Lk 10,38-42

   Elmélkedés:

   A jobbik rész
   Soubirous Bernadett,  a  lourdesi Mária-jelenések  látnoka  élete  második
   részét  szerzetesnővérként  egy   kolostorban,  a  franciaországi   Nevers
   városában töltötte. Életrajzát olvasva  kibontakozik számunkra, hogy  nagy
   buzgóság élt benne a  munka iránt, főként  a betegek gondozását,  ápolását
   végezte szívesen.  Ha nem  dolgozhatott  saját betegsége  miatt,  nehezére
   esett a  tétlenség. Ebben  az időben  benső, lelki  vívódását ismerve  egy
   alkalommal a  püspök a  következőket mondta  neki határozott  hangon:  „Az
   imádságot adom munkakörnek az ön részére.” A krisztusi bölcsességet  érzem
   a jó tanács mögött, amely talán  nem csak Bernadettnek szól, hanem  nekünk
   is, akik oly gyakran eltévedünk a munka labirintusában.
   Az elmúlt vasárnap az  irgalmas szamaritánusról szóló példabeszéd  kapcsán
   arról  elmélkedtünk,  hogy  keresztény  életünkben  mennyire  fontosak   a
   jócselekedetek. Azért  segítünk  a rászorulóknak,  mert  Krisztust  látjuk
   mindenkiben,  és   annak   is  tudatában   vagyunk,   hogy  Isten   a   mi
   jócselekedeteinket fogja számon  kérni tőlünk  a végső  ítéletkor, s  azok
   elmulasztásának az lehet a következménye, hogy a kárhozatra kerülünk, azaz
   elveszítjük az üdvösséget.
   E gondolatok remélhetőleg  nem keltették  senkiben azt  a téves  képzetet,
   hogy  a  cselekvés,   az  aktivitás  elegendő   számunkra,  és   nyugodtan
   lemondhatunk  a  szemlélődésről,  az  elmélkedésről,  a  csendes   Istenre
   figyelésről. A mai evangélium ezt a másik oldalt mutatja be Mária és Márta
   személyén keresztül, és azt a  tanulságot, üzenetet hordozza, hogy az  ima
   és a cselekvés egységére kell törekednünk életünkben.
   Az irgalmas  szamaritánusról szóló  hasonlatnál is  megfigyelhettük  Jézus
   módszerét, miszerint két,  egymással ellentétes  cselekvésmódot mutat  be.
   Volt, aki elmulasztotta a segítségnyújtást, s volt, aki segített. Márta és
   Mária történetében  is  két,  egymástól  eltérő  viselkedés  jelenik  meg.
   Magatartásuk különbsége  abban mutatkozik  meg,  hogy amikor  Jézus  betér
   hozzájuk, Márta a  házimunkával, a vendég  kiszolgálásával törődik,  Mária
   viszont leül Jézus mellé,  hogy hallgassa őt  és beszélgessen vele.  Márta
   egy  idő  után  kérdőre  vonja   Jézust,  hogy  miért  tűri  el   testvére
   tétlenségét, hiszen asszonyként neki is a szolgálat volna kötelessége,  ha
   vendég érkezik  a  házhoz.  Jézus  ezt válaszolja  neki:  „Márta,  te  sok
   mindennel törődöl,  és téged  sok  minden nyugtalanít,  pedig csak  egy  a
   szükséges. Mária a jobbik részt választotta.  Nem is veszíti el soha”  (Lk
   10,41-41). Márta  tehát a  kötelességüket lelkiismeretesen  teljesítők,  a
   szorgalmasan dolgozók  példája,  Mária  pedig a  lelki  élet,  az  Istenre
   figyelés és  imádkozás  példája.  E kettő  egyensúlyát  kell  megtalálnunk
   életünkben! Senki nem állíthatja,  hogy ő csak az  imádságból él, neki  ez
   elég az  üdvösséghez,  és emiatt  nem  vállal semmiféle  munkát.  A  másik
   oldalról közelítve pedig  azt mondhatjuk,  hogy a  munkára hivatkozva  sem
   szabad elhanyagolni  a  lelki  életet! Márta  tevékenykedésének  és  Mária
   Istenre hallgatásának egyaránt helye van életünkben.
   Emeljük most át a  témát egy másik szintre.  A cselekvés és a  szemlélődés
   sokszor úgy  mutatkozik  meg, mint  az  Egyház kettős  feladata:  a  világ
   szolgálata és Isten szolgálata. Az első az evilági tevékenység, a  második
   az Isten felé  irányuló természetfeletti  küldetés, s e  kettő bizony  sok
   esetben feszültségbe kerül egymással. Jézus szavaiban azt érezhetjük, hogy
   nem lehet e két  dolgot egy szintre helyezni,  mert nem egyenértékűek.  El
   kell fogadnunk azt az igazságot, hogy az embernek egyénileg és a  közösség
   tagjaként a világ megszentelésére, keresztény szellemmel való  átitatására
   kell törekedni, amely tevékenység a  hitből és az Egyház  természetfeletti
   küldetéséből fakad. Az is igaz továbbá,  hogy a világ felé fordulás  végső
   soron a  hit megőrzését  és  erősödését is  szolgálja. Ezt  a  feltétlenül
   szükséges    cselekvést    mégsem     tekinthetjük    egyenrangúnak     az
   istentisztelettel.  Az   istentisztelet   elsőbbséget  élvez   az   Egyház
   küldetésében,  ez  az   a  „jobbik  rész,”   amiről  Krisztus  beszél   az
   evangéliumban.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus  Krisztus!  Taníts  bennünket  tiszta  értelemmel  és  tiszta
   szívvel imádkozni!  Taníts minket  szilárd figyelemmel,  lángoló  szívvel,
   remegő buzgósággal, mély alázattal és kitartó türelemmel imádkozni! Taníts
   minket úgy imádkozni,  hogy élő legyen  a hitünk! Taníts  minket, hogy  ne
   csak a szükség, a  szenvedés, a nehézség  idején forduljunk hozzád,  hanem
   szüntelenül imádkozzunk  és  imánk  az irántad  való  szeretet  kifejezése
   legyen! Taníts minket, Urunk, hogy mindig a te nevedben forduljunk mennyei
   Atyánkhoz! Tárd fel számunkra az imádság által az üdvösség titkát! Hiszek,
   Uram, erősítsd bennünk a hitet!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130721.mp3