[Evangelium] 2013-01-20

[Evangelium minden nap]

   2013. január 20. – Évközi 2. vasárnap

   Abban az időben:  Menyegzőt tartottak  a galileai  Kánában, amelyen  Jézus
   anyja is  ott  volt.  Jézust is  meghívták  a  menyegzőre,  tanítványaival
   együtt.
   Amikor fogytán volt a  bor, Jézus anyja  megjegyezte: „Nincs több  boruk.”
   Jézus azt  felelte: „Mit  akarsz tőlem,  asszony? Még  nem jött  el az  én
   órám.” Erre anyja  szólt a  szolgáknak: „Tegyetek meg  mindent, amit  csak
   mond!” Volt ott  hat kőkorsó, a  zsidóknál szokásos tisztálkodás  céljára,
   mindegyik két-három  mérős. Jézus  szólt a  szolgáknak: „Töltsétek  meg  a
   korsókat vízzel!”  Meg is  töltötték azokat  színültig. Ekkor  azt  mondta
   nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték.
   Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta, honnan való. A
   szolgák azonban, akik  a vizet  merítették, tudták. A  násznagy hívatta  a
   vőlegényt, s szemére  vetette: „Először mindenki  a jó bort  adja, s  csak
   amikor  már  megittasodtak,   akkor  az  alábbvalót.   Te  meg   mostanáig
   tartogattad a jó bort.”
   Ezzel kezdte meg  Jézus csodajeleit a  galileai Kánában.  Kinyilatkoztatta
   dicsőségét, s tanítványai hittek benne.
   Jn 2,1-11

   Elmélkedés:

   Megszületik a hit
   A mai evangélium Jézus első  csodájáról számol be, amelyet Kána  városában
   egy lakodalmi ünnepség  során tett nyilvános  működése kezdetén. Abban  az
   időben a lakodalom egy hétig tartott, s bizony nem kis gondot jelenthetett
   a családoknak,  hogy ennyi  ideig enni-  és innivalóról  gondoskodjanak  a
   vendégsereg számára. Könnyen előfordulhatott, hogy közben elfogyott a bor,
   ami azzal járt, hogy az ünneplést  idő előtt abba kellett hagyni. A  kánai
   fiatalok és  családjuk  számára  is  nagy szégyen  lett  volna,  ha  ilyen
   előfordul, s  a  történet  szerint  éppen  ez  a  veszély  fenyegetett.  A
   problémát Mária  veszi  észre,  s  ő  szól  fiának,  Jézusnak.  A  helyzet
   meglehetősen feszült, bizonyára a vendéglátók  is tudtak már a gondról.  A
   drámaiságot tovább fokozza, hogy Jézus látszólag visszautasítja  édesanyja
   kérését, mintha  nem  az  ő  dolga volna  a  helyzet  megoldása  vagy  nem
   szándékozna segíteni. Mária azonban tudja, hogy nem visszautasításról vagy
   a segítség  megtagadásáról  van  szó.  Ő hisz  abban,  hogy  fia  biztosan
   segíteni  fog,  ha  eljön  annak  az  ideje.  Ebben  bízva  mondja  azt  a
   szolgáknak,  hogy  bármit  is  kér,  tegyék  meg.  A  csoda  aztán   annak
   eredményeként történik meg, hogy a szolgák megteszik, amire az Úr utasítja
   őket. Furcsának tarthatták, hogy vízzel kell megtölteni a kőkorsókat,  nem
   is sejtették, hogy mi fog ebből  kijönni, mégis megteszik, amit Jézus  kér
   tőlük. Két  dolgon  érdemes  mindezek  kapcsán  elgondolkoznunk.  Hiszek-e
   abban, hogy segít  nekem Jézus  mindazon gondjaim  megoldásában, amit  elé
   tárok? Megteszek-e mindent, akár az először furcsának, érthetetlennek tűnő
   dolgokat is, amit Jézus kér tőlem? E hit és készség nélkül nincs csoda.

   A  víz  borrá  változtatásával  Jézus   megoldja  a  nehéz  helyzetet   és
   biztosítja, hogy tovább folytatódhasson a lakodalom, s ne szakadjon meg  a
   vendégek öröme. Nem feltűnést akar kelteni ezzel, csak egyszerűen segíteni
   akar és  a  szégyentől menti  meg  az újonnan  házasultakat.  Cselekedetét
   természetesen  az  is   motiválta,  hogy   édesanyja  közbenjáró   kérését
   teljesítse. Mindemellett Jézus  csodájának legfőbb  mozgatóereje az  volt,
   hogy kinyilvánítsa  isteni  hatalmát,  erejét,  ahogyan  ezt  Szent  János
   evangélista  az  elbeszélés  egyik  végkövetkeztetéseként   megfogalmazza:
   „Ezzel kezdte meg Jézus  csodajeleit a galileai Kánában.  Kinyilatkoztatta
   dicsőségét” (Jn 2,11).

   Az evangélista egy  másik tanulságot  is levon,  amely így  szól: a  csoda
   láttán „tanítványai  hittek  benne”(Jn  2,11). A  gyógyító  csodák  esetén
   mindig megfigyelhetjük, hogy a Jézusban  való hit, az ő isteni  hatalmában
   való hit feltétele  a csodának.  A gyógyulni vágyó  betegek vagy  kísérőik
   minden esetben kifejezik  Jézusba vetett hitüket.  A csodáknak  ugyanakkor
   van egy másik  hatása is, tudniillik  az, hogy akik  azokat látják,  hitre
   ébrednek, megszületik bennük  a hit. Ébresszen  bennem hitet Jézus  isteni
   dicsőségének megtapasztalása és csodáinak látása!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Te a kánai házaspár ünnepén kinyilvánítottad isteni
   erődet az  emberek  előtt.  Csodát tettél,  csodával  segítettél  a  nehéz
   helyzetben lévőkön. Közelségedet,  csendes jelenlétedet csodák  igazolják,
   de azok nélkül is érezhetjük azt, ha hit él a szívünkben. Édesanyád,  Szűz
   Mária  közbenjárásával  fordulunk   hozzád:  Mutasd   meg  nekünk   isteni
   dicsőségedet, hogy  kövessünk  téged,  tanítványaid  legyünk  és  higgyünk
   benned! Nem kérünk  látványos csodát,  mert elég nekünk,  ha tudjuk,  hogy
   köztünk vagy és segítségedre bármikor számíthatunk.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130120.mp3