[Evangelium] 2013-01-13

[Evangelium minden nap]

   2013. január 13. – Vasárnap, Urunk megkeresztelkedése

   Abban az időben:  A nép feszülten  várakozott. Mindnyájan azon  töprengtek
   magukban, vajon nem János-e  a Krisztus. Ezért  János így szólt  hozzájuk:
   „Én csak vízzel keresztellek benneteket. De eljön, aki hatalmasabb  nálam,
   akinek saruszíját  sem vagyok  méltó megoldani.  Ő majd  Szentlélekkel  és
   tűzzel fog  titeket  megkeresztelni.” Ekkor  történt,  hogy amikor  a  nép
   keresztelkedni ment,  Jézus  is megkeresztelkedett.  Miközben  imádkozott,
   megnyílt az ég,  és a  Szentlélek leszállt  rá látható  alakban, mint  egy
   galamb. Szózat is  hallatszott az égből:  „Te vagy az  én szeretett  Fiam,
   benned telik kedvem.”
   Lk 3,15-16. 21-22

   Elmélkedés:

   A keresztség elindít a hit útján
   Egy vagy  két évvel  ezelőtt  olvastam egy  brazil férfi  történetét,  aki
   felnőtt  korában  ismerkedett  meg  a  kereszténységgel.  A   keresztelési
   felkészítő év során egyre jobban erősödött benne a gondolat, hogy ő azon a
   helyen szeretne  megkeresztelkedni,  ahol  Jézus.  A  felkészülést  nagyon
   komolyan vette. Amikor késznek érezte magát, mindent megszervezett, elment
   a Szentföldre,  és a  Jordán  folyónál, pontosan  azon  a helyen,  ahol  a
   hagyomány szerint annak  idején János megkeresztelte  Jézust, vette fel  a
   keresztséget  ez  a  brazil  felnőtt,  mégpedig  Jézus  megkeresztelkedése
   ünnepén. Természetesen nincs lehetőség  arra, hogy mindenki a  Szentföldön
   keresztelkedjen meg, de az ő  esete rávilágít arra, hogy érdemes  komolyan
   vennünk  a  keresztelkedést.  Vonatkozik   ez  azokra,  akik   felnőttként
   keresztelkednek meg,  illetve  a  szülőkre is,  akik  újszülött  gyermekük
   megkeresztelését kérik az Egyháztól.

   Jézus megkeresztelkedését  ünnepeljük a  mai  napon, s  ennek  megfelelően
   erről az eseményről olvasunk az evangéliumban. Keresztelő János  küldetése
   befejeződik, hamarosan bebörtönzik,  Jézus pedig nem  sokkal ezt  követően
   megkezdi nyilvános működését.

   A korai Egyház számára nem kis nehézséget okozott annak értelmezése,  hogy
   miért keresztelkedik  meg  Jézus.  Keresztelő János  ugyanis  a  megtérést
   hirdeti és a bűnök bocsánatára kereszteli meg a hozzá érkezőket. Ebben  az
   értelemben biztosan nem volt Jézusnak szüksége a keresztségre. Szent  Máté
   evangéliuma azt is  megörökíti, hogy  maga a  Keresztelő is  értetlenkedve
   fogadja Jézust, akinek  szándékát nem  érti, s azt  mondja, hogy  Jézusnak
   kellene őt részesíteni  a keresztségben. Miért  megy Jézus mégis  Jánoshoz
   megkeresztelkedni? Jézus cselekedetében azt kell meglátnunk, hogy beáll  a
   bűnösök közé, bár ő maga nem  volt bűnös, s ezzel megkezdi Isten  szenvedő
   szolgájának küldetését,  amely  azzal zárul  majd,  hogy „a  bűnösök  közé
   sorolva” halálra ítélték, és mint egy gonosztevőt feszítették keresztre. A
   keresztelkedéssel Jézus azt  szeretné kifejezni, hogy  az Atya  akaratának
   megfelelően  magára   veszi   az   emberek  bűneit,   ahogyan   ezt   majd
   keresztáldozatával is  teszi. Ebben  az értelemben  Jézus  víz-keresztsége
   összekapcsolódik az ő vér-keresztségével, ami a kereszten valósul meg.

   Szent Lukács evangélista tudatosan nem  a keresztelés eseményére, a  vízbe
   való alámerítkezésre  irányítja  a  figyelmünket, hanem  az  égből  hangzó
   szózatra,  a  mennyei  Atya  hangjára.  Az  elmúlt  napokban  többször  is
   olvashattunk  Keresztelő  János  tanúságtételéről,  most  mintegy   ezeket
   megerősítve, de ugyanakkor felülmúlva is, az Atya tesz tanúságot Jézusról,
   amikor kijelenti, hogy az ő szeretett  Fia, akiben kedvét leli. Eközben  a
   Szentlélek ereszkedik le galamb képében  a Fiúra. E tanúságtételből  tehát
   sokkal többet megtudunk a mi Urunkról, mint János szavaiból.

   A mi  keresztségünk  és Jézus  keresztsége  közti kapcsolatra  is  érdemes
   gondolnunk a mai ünnepen. Megkeresztelkedésünkkel indulunk el az  üdvösség
   útján, amelyet a vízből és  Szentlélekből való újjászületés révén  nyerünk
   el. Ezt az utat hit nélkül járni lehetetlen. A felnőttek éppen ezért saját
   hitvallásukat követően, a kisgyermekek pedig a szüleik által az ő nevükben
   kifejezett  hitvallás  után  részesednek  a  keresztségben.  E   hitvallás
   elengedhetetlen feltétele  annak, hogy  az  Egyház valakit  részesítsen  a
   vízzel való keresztségben.

   A keresztség a hit útján  indított el, akár gyermekként, akár  felnőttként
   részesedtem abban. Az én  felelősségem, hogy növekszem-e  a hitben. Az  én
   felelősségem, hogy törekszem-e  a krisztusi  életre és a  hit útján  járva
   közelebb kerülök-e  az Atyához.  Az én  felelősségem, hogy  hallgatok-e  a
   Szentlélek indításaira, amelyek az üdvösség felé segítenek.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenem,  köszönöm,  hogy   gyermekeddé  fogadtál   és  mennyei   Atyámnak
   szólíthatlak téged.  Amikor részesültem  a keresztségben,  te  teremtettél
   újjá engem, te törölted el bűneim,  te adtad nekem lelkem tiszta  ruháját,
   te adtad  szívembe a  hitet, te  indítottál el  a hit  útján, s  te  adtad
   szívembe a vágyat, hogy mindig téged keresselek. Segíts engem, hogy mindig
   a te szeretett Fiad, Jézus Krisztus útján, a hit útján, a kegyelem  útján,
   a szeretet útján, az üdvösség útján, az örök élet útján járjak! Taníts meg
   engem arra, hogy miként élhetek úgy, hogy kedvedet találd bennem, s mindig
   a te szeretett gyermeked legyek! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130113.mp3