[Evangelium] 2013-02-24

[Evangelium minden nap]

   2013. február 24. – Nagyböjt 2. vasárnapja

   Abban az időben: Jézus kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment
   velük a  hegyre  imádkozni.  Míg imádkozott,  arca  teljesen  átváltozott,
   ruhája pedig  hófehéren ragyogott.  S íme,  két férfi  beszélgetett  vele:
   Mózes és  Illés. Megdicsőülten  jelentek meg,  és haláláról  beszélgettek,
   amelyet Jeruzsálemben kell majd  elszenvednie. Pétert és társait  elnyomta
   az álom.  Amikor fölébredtek,  látták dicsőségét  és a  mellette álló  két
   férfit.
   Azok már épp menni készültek. Péter akkor így szólt Jézushoz: „Mester,  jó
   nekünk itt lennünk!  Hadd csináljunk három  sátrat: neked egyet,  Mózesnek
   egyet és  Illésnek egyet.”  Nem tudta  ugyanis, hogy  mit mondjon.  Közben
   felhő támadt és beborította őket. A felhőben félelem szállta meg őket.
   A  felhőből   szózat  hallatszott:   „Ez  az   én  választott   Fiam,   őt
   hallgassátok.” Miközben a szózat hangzott, Jézus ismét egyedül volt.
   Ők pedig hallgattak, és senkinek sem árultak el semmit abból, amit láttak.
   Lk 9,28b-36

   Elmélkedés:

   Láttam a fényt!
   Még a lélegzetem is elakadt,  annyira elcsodálkoztam, amikor néhány  évvel
   ezelőtt elsőáldozása után  pár héttel  egy kisfiú  lelkesen mondta  nekem:
   „Olyan szép  ünnep  volt! Láttam  a  fényt! Egészen  közel  jött  hozzám.”
   Csodálkozásom annak szólt,  hogy ő egy  vak kisfiú volt,  s nem volt  okom
   kételkedni abban, hogy valóban látta a fényt. A példát azért említem, mert
   a mai  vasárnap evangéliuma  meghív bennünket,  hogy lássuk  Jézus  isteni
   dicsőségét és az ő fényének, világosságának közelébe kerüljünk.

   Urunk színeváltozásának külön  ünnepe van augusztus  6-án, de nagyböjt  2.
   vasárnapján is  ezt  az eseményt  idézzük  fel. Milyen  mondanivalója  van
   nagyböjtben a  színeváltozásnak? Milyen  sajátos üzenete  van idén  a  Hit
   évében?

   Jézus színeváltozása lezárja az ő galileai működését és annak  betetőzése.
   Amikor Jézus tanítja az embereket  és meggyógyítja csodáival a  betegeket,
   akkor  többet  tesz,  mint  hogy  bizonyos  igazságokra  és   életvezetési
   szabályokra  tanítja  őket,  illetve  jelenvalóvá  teszi  Isten  irgalmát.
   Tanításának és gyógyításainak hátterében azt  is észre kell vennünk,  hogy
   mindezekkel feltárja az  emberek előtt,  hogy ki is  ő valójában.  Szavait
   hallgatva az emberek azt érzik, hogy Isten szól hozzájuk. Csodáit látva az
   emberek azt gondolják, hogy Isten tesz velük jót. Jézus tehát  megmutatja,
   feltárja, hogy ő az  Isten Fia. Tevékenységére  különfélék a reakciók,  az
   elutasítás és az elfogadás egyaránt megjelenik. Az evangélista  mindkettőt
   lejegyzi.  A  visszautasítást  azzal   a  szándékkal,  hogy   folyamatosan
   bemutassa az olvasóknak,  hogy mi  vezetett Jézus  halálra ítéléséhez,  az
   elfogadást  pedig  azért,  hogy  vezesse  őket  a  hitben,  a  hit  útján.
   Közvetlenül  a  színeváltozás  előtt  Péter  apostol  foglalja  össze   az
   apostolok, a tanítványok és a Jézust szívesen hallgató tömegek nevében  az
   emberek hitvallását,  amikor „Isten  Felkentjének”nevezi az  Urat (vö.  Lk
   9,20).

   Ezután következik  a színeváltozás  elbeszélése. A  Péter által  –  isteni
   sugallat alapján –  megfogalmazott emberi hitvallást  múlja felül ekkor  a
   mennyei Atya  szózata: „Ez  az  én szeretett  Fiam, őt  hallgassátok”  (Lk
   9,35). Most  az Atya  nyilatkoztatja ki,  hogy ki  valójában Jézus:  az  ő
   szeretett Fia.  A színeváltozás  eseménye tehát  nem független  a  korábbi
   cselekményektől, hanem annak csúcspontja.

   A történet másik mondanivalója, hogy bepillantást enged abba a dicsőségbe,
   amely  Jézusra   vár   feltámadását   követően.   Korábban   már   beszélt
   tanítványainak arról, hogy szenvedések és halál vár rá, és a feltámadás is
   említésre kerül. A színeváltozás alkalmával a három kiválasztott apostol a
   hegyen egy rövid időre megláthatja Jézus dicsőséges arcát, s ez az  élmény
   erőt ad majd nekik, amikor  Jézus szenvedő, fájdalmas arcát látják.  Jézus
   istenségének legfőbb  bizonyítéka  az  ő  feltámadása  lesz  az  apostolok
   számára, amikor megdicsőült testben látják őt újra.

   Egy  befejező  gondolat   erejéig  figyeljünk  még   a  három   apostolra,
   pontosabban arra,  hogy  „elnyomta őket  az  álom” (Lk  9,32),  és  amikor
   felébredtek,  akkor  láthatták  Jézus  isteni  dicsőségét.  Elalvásuk  oka
   egészen természetes is lehetett, hiszen  éjszaka volt, álmosak lettek.  De
   az is lehet, hogy jelképes ez az alvás, s azt jelzi, hogy még nem  értenek
   mindent egészen, nem fogják fel a megjelenő személyek beszélgetését.

   A színeváltozás eseményének felidézése idén, a Hit évében segítsen  minket
   abban, hogy  megértsük és  elfogadjuk a  Jézusról szóló  emberi és  isteni
   tanúságtételeket,  s   magunk  is   igyekezzünk  megfogalmazni   személyes
   hitvallásunkat. Ha felébredünk „a hitetlenség álmából,” megláthatjuk Jézus
   isteni dicsőségét.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Jézus Krisztus!  Kereszted jele olykor  árnyékként, máskor  fényként
   vetül életemre.  Néha  értetlenül  szemlélem  szenvedésed,  máskor  kezdem
   megérteni, hogy megváltásomért haltál  meg. Néha oly megerőltető  felvenni
   keresztem, indulni keresztutamon, máskor  lelkesen követlek téged.  Segíts
   megértenem kereszthalálod és feltámadásod  titkát! Taníts meg engem  arra,
   hogy ne fordítsam  el tekintetemet  rólad akkor  sem, amikor  szenvedéstől
   gyötört arcodat mutatod nekem, s  add, hogy meglássam dicsőségtől  ragyogó
   arcodat! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130224.mp3