[Evangelium] 2013-12-13

[Evangelium mindennap]

   2013. december 13. – Péntek

   Egy alkalommal  így  szólt  Jézus  a  néphez:  „Kihez  hasonlítsam  ezt  a
   nemzedéket? Hasonlít  a  piacon  tanyázó  gyermekekhez,  akik  odakiáltják
   pajtásaiknak: „Furulyáztunk,  de  nem táncoltatok.  Siránkoztunk,  de  nem
   zokogtatok.” Eljött  János.  Nem eszik,  és  nem iszik;  azt  mondják  rá:
   „Ördöge van.” Eljött az Emberfia. Eszik-iszik, és azt mondják rá: „Lám,  a
   falánk, borissza  ember,  a  vámosok  és  a  bűnösök  barátja!”  Az  Isten
   bölcsességét azonban művei igazolták.”
   Mt 11,16-19

   Elmélkedés:

   Ma ismét Keresztelő János alakja áll előttünk az evangéliumban, akinek  az
   volt a  küldetése,  hogy  előkészítse a  Megváltó  jövetelét.  Bűnbánatot,
   megtérést, vezeklést  hirdetett az  embereknek.  Kár volna  tagadni,  hogy
   kemény, olykor  bizony  fenyegető  hangon hirdette  a  közeledő  ítéletet.
   Aszketikus  életmódját  látva  és  határozott  beszédét  hallgatva   sokan
   megtértek, de  olyanok is  voltak,  akik nem  szívlelték meg  szavait.  Az
   elfogadás mellett  az elutasítás  is megjelenik  küldetése hatásaként.  Az
   ember  ugyanis  minden  helyzetben  szabadon  dönt,  szabadságát  Istennek
   köszönheti, ugyanakkor tudatában kell  lennie annak, hogy szabadon  hozott
   döntéséért felel, annak következményei lehetnek.
   Keresztelő János után eljött Jézus, a Megváltó, aki más hangnemben beszélt
   az  emberekhez.   Az   Isten   országának   öröméről,   szabadságáról   és
   boldogságáról tett tanúságot. Sok ember felszabadultan és lelkesen fogadta
   Jézus örömhírét. Mások  azonban elutasították, s  ez később odáig  fajult,
   hogy az életére törtek.
   Mind az előfutárt, mind a Messiást elutasítókra vonatkoznak Jézus  szavai:
   „Furulyáztunk, de nem  táncoltatok. Siránkoztunk, de  nem zokogtatok”  (Mt
   11,17). Ők azok, akiket nem lehet furulyaszóval táncba vinni, s akiket nem
   lehet bűneik  miatt  könnyekre  fakasztani. Nem  ismerik  fel  a  jeleket,
   bezárják  szívüket,   s  nem   hallgatnak  Isten   küldötteinek   szavára.
   Karácsonykor Jézus újra eljön közénk. Elutasítjuk vagy befogadjuk-e őt?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, mivel  te  a lelkünkben  laksz,  a te  imád  a miénk  is,  én  pedig
   szeretnék abban szüntelenül  részt venni;  ezért lelkem  kis edényként  az
   élet e forrása  alá tartom, és  hogy ezt tovább  tudjam adni a  lelkeknek,
   hagyom, hogy végtelen szereteted hullámai elborítsanak.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131213.mp3