[Evangelium] 2013-12-04

[Evangelium mindennap]

   2013. december 4. – Szerda

   Abban az időben Jézus a  Galileai-tengerhez érkezett. Fölment egy  hegyre,
   és leült.  Nagy sokaság  jött hozzá.  Hoztak magukkal  sántákat,  bénákat,
   vakokat,  némákat  meg  sok  más   beteget,  és  lába  elé  tették   őket.
   Valamennyiüket meggyógyította. Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek,
   a bénák meggyógyulnak,  a sánták  járnak és  a vakok  látnak, elámult,  és
   magasztalta Izrael Istenét.  Jézus akkor összehívta  tanítványait, és  így
   szólt hozzájuk: „Sajnálom a  népet. Már harmadnapja kitartanak  mellettem,
   és nincs  mit  enniük. Nem  akarom  étlen  hazaküldeni őket,  hogy  ki  ne
   dőljenek az úton.”  A tanítványok erre  megjegyezték: „De honnan  szerzünk
   itt a  pusztában annyi  kenyeret, hogy  ekkora tömeget  ellássunk?”  Jézus
   megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?”  „Hét, és néhány apró halunk”  –
   felelték. Erre  meghagyta a  népnek, hogy  telepedjék le  a földre.  Aztán
   fogta a  hét kenyeret  és  a halakat,  hálát  adott, megtörte  és  odaadta
   tanítványainak, a tanítványok pedig a  népnek. Miután mindnyájan ettek  és
   jóllaktak, hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze.
   Mt 15,29-37

   Elmélkedés:

   A csodálatos  kenyérszaporítás Máté  szerinti  változatát olvassuk  a  mai
   evangéliumban, amely szerint Jézus  a napok óta  vele tartó embereket  nem
   akarja étlen hazaengedni, hanem a mindössze hét kenyérből és néhány halból
   jóllakatja az egész néptömeget. Milyen mondanivalója van e csodának  most,
   az adventi időszakban?
   Először is érdemes  felfigyelnünk arra, hogy  Jézus észreveszi az  emberek
   kimerültségét és éhségét. Mert Isten figyel az emberre, s tudja, hogy mire
   van szükségünk. Amikor  a mennyei Atya  elküldi a Megváltót  a világba,  e
   tette is  annak  jele,  hogy  Isten törődik  az  emberekkel.  Látja,  hogy
   szükségünk van a Megváltóra, szükségünk van arra, hogy Isten  jelenlétéről
   megbizonyosodjunk. Szükségünk van  arra, hogy  megtapasztaljuk: Velünk  az
   Isten.
   A második tanulság, hogy Jézus nem a semmiből varázsol rengeteg ennivalót,
   hanem abból a meglévő  hét kenyérből, ami  a tanítványoknál van.  Krisztus
   Urunk felhasználja mindazt, amink van  s amit átadunk neki. Ne  sajnáljunk
   tehát   semmit   Istentől,   mert   nagylelkűségünknek,   felajánlásunknak
   köszönhetően nagyobb jóban lehet részünk.
   Harmadszor pedig arra a mozzanatra figyeljünk, hogy Jézus nem  közvetlenül
   az embereknek  adja a  megszaporított táplálékot,  hanem a  tanítványoknak
   nyújtja, hogy ők osszák ki a népnek. Ennek az a lelki üzenete, hogy  Isten
   a mi segítségünket és  közreműködésünket kéri, hogy jótéteményeiből  sokan
   részesüljenek.  Legyünk  az   ő  jóságának   közvetítői  és   szeretetének
   továbbadói! Adventben  nem kenyeret  vagy egyebet  adó, hanem  az  önmagát
   nekünk ajándékozó Istent várjuk.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Jöjj el, Úr  Jézus, akire a  népek várakoznak, s  akire mi is  várakozunk!
   Örvendeztess meg minket  isteni jelenléteddel! Nagy  szükségünk van  arra,
   hogy fényt  hozz  bűnös  életünk sötétségébe.  Saját  erőnkből  képtelenek
   vagyunk arra, hogy legyőzzük a sötétséget. Nehezen tudjuk megkülönböztetni
   a  világ  csalóka  fényeit  a  te  világosságodtól,  amely  most  még  oly
   erőtlennek látszik. Jézus,  legyél Te bennünk  a Fény! Növekedjél  bennünk
   Te, az  igazi fény!  És add,  hogy  Téged, az  igazi fényt  sugározzunk  a
   világba!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131204.mp3