[Evangelium] 2013-08-13

[Evangelium minden nap]

   2013. augusztus 13. – Kedd

   A tanítványok egyszer ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Mit gondolsz,
   ki a legnagyobb a mennyek országában?”
   Erre Jézus  odahívott  egy gyermeket,  közéjük  állította, és  így  szólt:
   „Bizony, mondom nektek: ha meg nem változtok, és nem lesztek olyanok, mint
   a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát olyan  kicsinnyé
   lesz, mint ez a gyermek, az  a legnagyobb a mennyek országában. Aki  pedig
   befogad  egy  ilyen  gyermeket  az   én  nevemben,  az  engem  fogad   be.
   Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül!
   Mondom nektek: Angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám  arcát.
   Mit gondoltok? Ha valakinek  száz juha van, s  egy elkóborol közülük,  nem
   hagyja-e ott  a  kilencvenkilencet  a hegyoldalon,  és  nem  megy-e,  hogy
   megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony, mondom
   nektek: Jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen
   így mennyei Atyátok  sem akarja, hogy  csak egy is  elvesszen e  kicsinyek
   közül.”
   Mt 18,1-5. 10. 12-14

   Elmélkedés:

   Az  evangélisták  közül  Szent   Lukács  foglalkozik  a  legtöbbet   Jézus
   gyermekkorával.  Evangéliumának  elején  megismerkedhetünk  Jézussal,  aki
   gyermekként  érkezett  emberi  világunkba.   A  gyermek  Jézus   elfogadja
   édesanyja,   Mária   és   nevelőapja,   Szent   József   irányítását,   és
   engedelmeskedik nekik. Ugyanakkor tudatában van annak is, hogy ő valójában
   a mennyei  Atya  gyermeke,  Isten  Fia, miként  erről  a  tizenkét  évesen
   szüleivel Jeruzsálembe zarándokló Jézust bemutató jelenet tanúskodik.
   A mai evangéliumban Szent  Máté művéből az a  jelenet tárul elénk,  amikor
   nyilvános működésének  ideje  alatt egy  alkalommal  a már  felnőtt  Jézus
   gyermekeket állít példaképként tanítványai elé. A gyermeki lelkület  azért
   követendő, mert  a  gyermek  engedelmessége szülei  iránt  annak  példája,
   ahogyan a keresztény ember  Istennek engedelmeskedik. A gyermeki  lelkület
   másik fontos eleme a bizalom, azaz nem féltjük életünket, hanem az  Isteni
   Gondviselésre bízzuk magunkat.
   Jézus gyermekekkel szemben  tanúsított magatartása azt  jelzi, hogy  Isten
   szeretettel fordul a  gyermekekhez, akiket a  felnőttek sokszor  lenéznek,
   lekezelnek.  A  mi  Urunk  felnőttként  is  a  gyermekek  barátja  maradt,
   figyelemmel,  szeretettel  fordult  feléjük,  és  példaként  állítja  őket
   követői elé.
   Amikor  megkereszteltek,  Isten  gyermeke  lettem.  Meg  tudtam-e   őrizni
   magamban   az    istengyermekség    lelkületét?    Gyermeki    bizalommal,
   engedelmességgel fordulok-e Istenhez, aki az én mennyei Atyám?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg  bennünket arra; hogy helyesen  kérjük
   tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé,
   minden viharvert  lélek csendes  kikötője! Mutasd  meg az  irányt,  amerre
   mennünk kell!  Újítsd  meg  bennünk az  engedelmesség  lelkületét!  Lelked
   zabolázza meg féktelen érzékeinket! Vezess el és adj erőt ahhoz, ami  igaz
   javunk: hogy megtartsuk törvényeidet, és minden tevékenységünkben  folyton
   örvendjünk a te  csodálatos és felüdítő  jelenlétednek! Tiéd minden  szent
   dicsérete és magasztalása mindörökké.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130813.mp3