[Evangelium] 2013-08-01

[Evangelium minden nap]

   2013. augusztus 1. – Csütörtök

   Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „A mennyek országa  olyan,
   mint amikor a  hálót a  tengerbe vetik  és az  mindenféle halat  összefog.
   Mihelyt megtelik,  a  partra vonják,  és  nekiülve kiválogatják:  a  javát
   edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják.  Így lesz a világ végén  is.
   Kivonulnak az angyalok,  a gonoszokat elválasztják  az igazaktól és  tüzes
   kemencébe vetik,  ott sírás  lesz és  fogcsikorgatás. Értitek-e  mindezt?”
   „Igen!” – felelték.  Erre így  folytatta: „Minden írástudó,  aki jártas  a
   mennyek  országáról  szóló  tanításban,  olyan,  mint  a  családapa,   aki
   kincseiből régit és újat vesz elő.” Amikor Jézus befejezte példabeszédeit,
   más helyre ment onnét.
   Mt 13,47-53

   Elmélkedés:

   Az Isten  országáról  szóló  példabeszédek  sorozatában  a  két  utolsó  a
   halászhálóról, valamint  a búzáról  és a  konkolyról szól.  Mindkettő  azt
   mutatja be, hogy a világban jelen van a jó és a rossz. A halászháló jó  és
   rossz halakat egyaránt  kifog a  tengerből. A  búza mellett  a konkoly,  a
   gyomnövény is növekszik. Ez utóbbinál a szolgák rögtön nekifognának a gyom
   kiirtásának, ami az ember türelmetlenségét jelzi. Isten azonban  türelmes,
   meghagyja  az  ember  szabadságát  mind  a  választás,  mind  a  cselekvés
   tekintetében. Az ítélet  nem tartozik az  emberre, hanem egyedül  Istennek
   van hozzá joga, s meg is  fogja tenni a végső időkben. Tanulhatnánk  Isten
   türelméből. Az  általunk  bűnösnek tartott  személyektől  gyors  javulást,
   változást várnánk,  de  ez mégsem  következik  be. Szeretnénk,  ha  minket
   idegesítő rossz szokásaikkal azonnal  felhagynának, de nem teszik.  Lássuk
   be,  sürgetésünk  nem   hozna  eredményt.  És   nekünk  is  vannak   rossz
   tulajdonságaink, amelyeket másoknak kell elviselniük.
   Isten kegyelme ritkán hoz egyik pillanatról a másikra fordulatot valakinek
   az életében.  Azt  viszont  már  sokaknál  felfedezhetjük,  hogy  kegyelme
   fokozatosan átalakítja  az  ember életét.  Talán  a mi  lelki  fejlődésünk
   esetében is erről van szó.
   Jócselekedeteim  vagy  azok  elmulasztása,  lelki  fejlődésem  vagy  annak
   hanyatlása határozza meg, hogy mire  számíthatok a végső ítéletkor.  Jézus
   azért mondja ezt  a példabeszédet,  hogy a  jövőben bekövetkező  ítéletnek
   hatása legyen jelen életemre.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenünk, Ura a  világegyetemnek, nyomorúságunk  ellenére jóságodban  tégy
   minket méltóvá erre az  órára. Add, hogy  tettetés nélkül, őszintén  egyek
   legyünk egymással, kössön minket össze  a béke és a szeretet.  Szilárdítsd
   meg egységünket isteni tudásod megszentelő tevékenységével, Fiad, egyetlen
   Urunk Jézus Krisztus, az Üdvözítő segítségével. Legyen tied az áldás és  a
   dicséret a Szentlélekkel, a jóság éltető Lelkével együtt.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130801.mp3