[Evangelium] 2013-04-30

[Evangelium minden nap]

   2013. április 30. – Kedd

   Az utolsó  vacsorán mondott  beszédében  Jézus így  szólt  tanítványaihoz:
   „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a
   világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék  szívetek, és ne csüggedjen!  Hiszen
   hallottátok, hogy  azt  mondtam:  Elmegyek, de  visszajövök  hozzátok.  Ha
   szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy  az Atyához megyek, mert az  Atya
   nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd
   bekövetkezik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a  világ
   fejedelme. Rajtam ugyan nincs hatalma; hogy azonban megtudja a világ, hogy
   szeretem az Atyát: úgy cselekszem, amint az Atya meghagyta nekem.”
   Jn 14,27-31a

   Elmélkedés:

   „Ne nyugtalankodjék a szívetek” (Jn  14,27) – szól Jézus az  apostolokhoz,
   akik az utolsó  vacsorán azért félnek,  mert nem tudják  pontosan, mi  vár
   rájuk Mesterük távozása után. Jézus azzal bátorítja őket, hogy vissza  fog
   térni és  nem  szűnik meg  vele  a  személyes kapcsolat.  Az  ő  szavaiból
   békesség sugárzik,  ami  éppen ellentéte  az  apostolok  nyugtalanságának.
   Kereszthalálát követően csak  fokozódik az  apostolok nyugtalansága,  akik
   félelmükben bezárkóznak.  A feltámadt  Krisztus jelenései  alkalmával  így
   szól hozzájuk: „Békesség nektek!” (Jn  20,19). E szavakkal nem csak  békét
   kíván nekik, hanem  jelzi, hogy  ő a  békesség forrása,  ő adományozza  az
   ember számára a békét. A prófétai jövendölésekben számos esetben  előkerül
   a  gondolat,   hogy   a   Messiás   eljövetelével   és   Isten   uralmának
   megvalósulásával elérkezik a földre a békesség, amelyet minden ember áhít.
   Izajás próféta például a „béke fejedelmének” jöveteléről jövendöl,  Mikeás
   pedig azt mondja  az eljövendő Messiásról,  hogy „ő maga  lesz a béke.”  A
   jövendölések megvalósulását Jézus  születésekor tapasztalja  meg a  világ,
   amikor is az angyalok békét  hirdettek a jóakaratú embereknek. Ahol  pedig
   Jézus fellép, tanít, csodát tesz, ott  a béke is megjelenik, bár  tanítása
   felforgatja ennek  a világnak  a rendjét,  hogy az  isteni béke  költözzön
   helyébe.
   A mindennapi nehézségek  miatt sokszor  vesz erőt rajtunk  a csüggedés  és
   nyugtalanság  tölti  el  szívünket.  Valójában  azonban  nincs  okunk   az
   aggodalomra. Ha hiszünk Istenben, az ő gondviselésében, akkor nem  érdemes
   nyugtalankodnunk.  Emberi  képességünk   valóban  kevésnek  bizonyul   sok
   élethelyzetben, de ha ilyenkor bizalommal Istenhez fordulunk, ő nem  fogja
   megtagadni tőlünk a segítséget. Rá merem-e bízni életemet Istenre?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, adj erőt, nehogy kifulladjak az úton, hogy segítsük egymást a holnap
   felé haladtunkban,  hátra  nem tekintve,  nem  méricskélve, mibe  kerül  a
   segítség. Adj erőt, hogy bátran szembenézzek a jövő feladataival, melyeket
   várnak tőlem az emberek, vagyis Te. Adj erőt, hogy úgy reméljek, mintha ma
   reggel kezdődnék az életem.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130430.mp3