[Evangelium] 2013-04-16

[Evangelium minden nap]

   2013. április 16. – Kedd

   Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így szóltak
   hozzá a  tömegből:  „Hadd lássuk,  milyen  csodát művelsz,  hogy  higgyünk
   neked! Mit tudsz tenni?  Atyáink mannát ettek a  pusztában, amint az  írás
   mondja: Égből való kenyeret adott enni nekik.” Jézus így felelt:  „Bizony,
   bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja
   az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből,
   és életet ad a világnak.”  „Uram – kiáltották –,  add nekünk mindig ezt  a
   kenyeret!” Jézus így  válaszolt: „Én  vagyok az élet  kenyere. Aki  hozzám
   jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem.”
   Jn 6,30-35

   Elmélkedés:

   Jézusnak  a  kenyérszaporítás   után  mondott  eucharisztikus   beszédének
   részletét olvassuk a mai evangéliumban, amelyben az élet kenyerének nevezi
   magát. Az  Oltáriszentség  Krisztus  halálának  és  feltámadásának  titkát
   egyaránt magában foglalja. Így is mondhatjuk: a feltámadt Krisztus az élet
   kenyere, az élő Krisztus az örök élet kenyere. Keresztény életünk és lelki
   fejlődésünk során  el kell  vagy el  kellene jutnunk  odáig, hogy  mindezt
   személyes hitvallásként is elmondhassuk, ami talán így hangzana:  Krisztus
   a mi  életünk  kenyere,  ő  az  én  örök  életem.  Akarok-e  belőle  élni?
   Szeretném-e, hogy bennem éljen? A mi Urunk a legnagyobb ajándékot adta  az
   utolsó vacsorán az  apostoloknak: saját  testét a kenyérben.  Nekünk is  a
   legnagyobb ajándékot adja a szentmisében: önmagát.
   Krisztus önátadása  az  Atyának  arra  ösztönöz,  hogy  életemet  Istennek
   ajánljam fel. Szent Pál apostol ezt írta: „élek, de már nem én élek, hanem
   Krisztus  él   bennem”   (Gal   2,20).  Él-e   bennem   Krisztus?   Az   ő
   keresztáldozatának akkor  van  üdvözítő hatása  rám,  ha Testét  és  Vérét
   magamhoz véve szentáldozáshoz járulok.
   Amikor Jézus első alkalommal beszélt az embereknek arról, hogy az ő  teste
   étel és az ő vére ital, hallgatói csodálkoztak ezen, nem értették szavait,
   ezért többször is megismételte azokat.  Mi talán már világosabban  látjuk,
   hogy  a  szentmisében  átváltoztatott  kenyér  valóban  Krisztus   Testévé
   változik át.  A Krisztussal  való bensőséges  egyesülés a  szentáldozásban
   valósul meg.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Te  megadod nekünk,  hogy mindig  újra kezdhetünk!  Te  ajándékozod
   nekünk a jövőt. Minden nap érezzük, hogy múlik az idő, éveink száma véges.
   Urunk,  mindannyian  szeretnénk  végtelen  távlatokban  élni.   Szeretnénk
   megtapasztalni a soha el nem múló  fényt, szeretnénk, ha mienk lehetne  az
   élet  teljessége.  Kérünk,   add,  hogy  az   előttünk  álló  időt   igazi
   gazdagodásra használhassuk. Add, hogy azt keressük mindig, ami soha  véget
   nem ér. Add, hogy mindennapjainkban megtapasztalhassuk: a szeretet soha el
   nem múlik.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130416.mp3