[Evangelium] 2012-10-17

[Evangelium minden nap]

   2012. október 17. - Szerda

   Egy farizeus  lakomáján  így  beszélt Jézus  az  asztalnál  ülőkhöz:  „Jaj
   nektek,  farizeusok!  Tizedet  adtok  mentából,  rutából  és  minden  apró
   veteményből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten  szeretetét.
   Ezt meg kell tenni, azt meg  nem szabad elhagyni! Jaj nektek,  farizeusok!
   Szeretitek a főhelyeket  a zsinagógában,  és a  köszöntéseket a  nyilvános
   tereken. Jaj  nektek!  Olyanok  vagytok,  mint  azok  a  sírok,  amelyeket
   kívülről nem lehet észrevenni. Az emberek fölöttük járnak – anélkül,  hogy
   tudnák.”  Erre  egy  törvénytudó   méltatlankodni  kezdett:  „Mester,   ha
   ilyeneket mondasz,  minket is  gyalázol.” Ő  azonban így  folytatta:  „Jaj
   nektek is, törvénytudók! Elviselhetetlen terheket raktok az emberekre,  ti
   magatok azonban még egy ujjal sem segítetek azokat a terheket hordozni.”
   Lk 11,42-46

   Elmélkedés:

   Jézus korában farizeusok  csoportja arról volt  ismert, hogy ők  tartották
   meg a  legszigorúbban a  vallási  előírásokat. A  parancsok  megtartásával
   önmagában nem is volna semmi hiba, de az eredeti mózesi törvényeket számos
   helyen   kiegészítették   és   a   vallási   élet   minden   területét   a
   legaprólékosabban igyekeztek  szabályozni. Ez  a törvénytisztelet  ugyanis
   kimerült a szabályok  külső teljesítésében, s  annak lényege elveszett.  A
   farizeusok inkább csak az emberek tetszését keresték és nem Istenét.
   Jézus ezt  a  külsőségekben megnyilvánuló  vallásos  magatartást  bírálja,
   felfedve a mögötte  meghúzódó helytelen  szándékot. Az  igazságosság és  a
   szeretet gyakorlása nélkül nincs igaz vallásosság.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Jézus, taníts meg engem az alázatos és türelmes várakozásra!  Taníts
   meg engem arra, hogy téged érdemes várnom, a veled való végső találkozást!
   Taníts meg engem arra, hogy ne azonnali eredményt várjak, hanem türelemmel
   várjam a te kegyelmed növekedését bennem.