[Evangelium] 2012-10-03

[Evangelium minden nap]

   2012. október 3. - Szerda

   Amikor már közel  voltak Jézus szenvedésének  és megdicsőülésének  napjai,
   elhatározta, hogy tanítványaival  Jeruzsálembe megy.  Történt pedig,  hogy
   útközben valaki  így  szólt hozzá:  „Követlek,  bárhová mégy.”  Jézus  így
   válaszolt:  „A  rókának  van  odúja,  az  ég  madarainak  fészke,  de   az
   Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”
   Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt:  „Uram,
   engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a  holtakra,
   hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az
   Isten országát.”
   Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram,  követlek téged, de engedd meg,  hogy
   előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus  így válaszolt: „Aki kezét az  eke
   szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
   Lk 9,57-62

   Elmélkedés:

   Jézus mai példázatai kizökkentik a hallgatóságot és minket is abból,  hogy
   a megszokott szemszögből nézzük a világot és benne saját életünket, és egy
   új  távlatból,  a  tanítványság  látószögéből  világítanak  rá  az   ember
   hivatására. A tanítvány  ugyanis, aki életét  egészen Krisztus  követésére
   szenteli, nem azzal törődik, hogy éppen  hol fog aludni, de nem is  azzal,
   hogy eltemesse  a  halottakat  vagy  múltat, s  nem  a  szeretteitől  való
   elbúcsúzás a gondja.  A tanítvány  egyedül mesterére  figyel, aki  mellett
   elkötelezte magát. Úgy tűnik, hogy az talál ki magának mindenféle hirtelen
   intéznivalót, akiben nem elég komoly az elhatározás Jézus követésére. Kész
   vagyok-e azonnal indulni, ha engem hív Jézus?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, irgalmas Isten,  adj nekünk alázatosságot,  reményt és erős  hitet!
   Add, hogy a szeretet Lelke, a te Lelked ékesítsen minket. Segíts egymáshoz
   tiszta szeretetben  közelednünk,  mert  ez  minden  parancs  foglalata  és
   beteljesítése. Segíts, hogy a békesség és az egyetértés fiai lehessünk, és
   így méltók legyünk rá, hogy boldognak nevezzen minket szent Fiad!