[Evangelium] 2012-11-18

[Evangelium minden nap]

   2012. november 18. – Évközi 33. vasárnap

   Abban az  időben  Jézus ezt  mondta  tanítványainak: Azokban  a  napokban,
   amikor a  gyötrelmek  véget  érnek,  a nap  elsötétedik,  a  hold  nem  ad
   világosságot, a csillagok lehullanak az égről, és a mindenséget összetartó
   erők megrendülnek.
   Akkor  majd  meglátjátok  az  Emberfiát,  amint  eljön  a  felhőkön,  nagy
   hatalommal   és   dicsőséggel.   Szétküldi   angyalait,   és   összegyűjti
   választottait a  világ  négy tájáról,  a  föld szélétől  az  ég  határáig.
   Vegyetek példát a fügefáról:  Amikor már zöldellni  kezd és levelet  hajt,
   tudjátok, hogy közel  van a nyár.  Így ti is,  amikor látjátok, hogy  ezek
   mind bekövetkeznek, tudjátok meg, hogy közel van már, az ajtó előtt.
   Bizony mondom nektek,  nem múlik  el ez a  nemzedék, míg  mindezek be  nem
   következnek. Ég és föld elmúlnak,  de az én igéim  soha el nem múlnak.  Ám
   azt a napot  vagy órát senki  sem tudja, sem  az ég angyalai,  sem a  Fiú,
   hanem egyedül az Atya.
   Mk 13,24-32

   Elmélkedés:

   A hit fényében
   A  minap  mesélte  valaki,  hogy  milyen  szörnyű  élményben  volt  része.
   Családjukkal elhatározták, hogy  az őszi  iskolaszünetben felkeresnek  egy
   magyarországi kegyhelyet. Rosszul indult a dolog, mert előző este  viharos
   szél, rengeteg  eső volt,  s  a rossz  időjárást rossz  előjelnek  vették.
   Amikor  odaértek  a  kegyhelyre,  a   gyalogos  úton  egy  hatalmas   faág
   torlaszolta el az utat,  ami bizonyára az  esti viharban szakadhatott  le,
   alig tudták  kikerülni, majdnem  az  árokba estek  bele, úgy  tudtak  csak
   elmenni mellette. Ezt is rossz előjelnek vették, de ezt még tetőzte,  hogy
   a templom nem  volt kivilágítva,  csak néhány  gyertya világított,  szinte
   teljes sötétségben botorkált ott néhány  zarándok. Mindezek a dolgokat  az
   illető úgy értékelte,  hogy itt  a világvége.  Próbáltam megnyugtatni,  de
   akkor előhozta, hogy a maják ősi naptára szerint december 21-én vége  lesz
   a világnak, ő  ezt elhiszi, ezek  a jelek és  a sok-sok természeti  csapás
   világszerte mind azt bizonyítja, hogy hamarosan eljön a világvége.

   Beszélgetésünk után  két nappal  kaptam  valakitől egy  e-mailt,  amelyben
   beszámol az illető egy  élményéről. Családjukkal elmentek egy  kegyhelyre,
   csodálatos idő volt, mert  az előző esti szél  elfújta a párát,  ragyogóan
   sütött a nap. A kegyhelyre érve  meglátták, hogy egy nagy faág nehezíti  a
   gyalogosok  közlekedését  az  úton,  ezért  két  nagyobb  fiával  mindjárt
   félrehúzták,  felszabadították  az  utat.  A  templomba  lépve  félhomály,
   sötétség fogadta őket, de éppen abban a pillanatban gyulladt fel az összes
   villany.  Utóbb  kiderült,  hogy   a  vihar  leszakított  egy   vezetéket,
   áramszünet   volt,   és   éppen    akkor   sikerült   helyreállítani    az
   áramszolgáltatást. Részt  vettek a  szentmisén, majd  sétáltak a  gyönyörű
   őszi erdőben, hazafelé megbeszélték, hogy adventben hogyan készülnek  majd
   a karácsonyra, egyszóval szép élményekkel tért haza a család minden tagja.
   Nem tagadom,  hogy bizony  mosolyra  fakadtam e  sorokat olvasván.  A  két
   család ugyanazon  a helyen,  ugyanazon  a napon  volt, és  mégis  mennyire
   másként láttak mindent. Ugyanazok a  jelek egészen más hatást  gyakoroltak
   rájuk, más érzéseket, gondolatokat keltettek bennük.

   Az  egyházi  év   végéhez  közeledvén  az   evangéliumban  Jézus   szavait
   olvashatjuk a végső időkről. Különleges égi jelenségekről beszél,  amelyek
   értelme meglehetősen homályos  számunkra. Mit  jelenthet a nap  és a  hold
   elsötétedése? Talán egy  napfogyatkozást? Vagy  mit jelenthet  az, hogy  a
   csillagok lehullanak az égről?  Talán az augusztusi hullócsillagokra  vagy
   egy üstökösre  gondoljunk? A  „mindenséget összetartó  erők  megrendülése”
   talán földrengésekre utal? A katasztrófafilmek rajongói felkapják  fejüket
   és elégedetten mondják: Lám, Jézus  is megmondta, hogy eljön a  világvége!
   És ennek biztosan  most van  az ideje,  mert soha  korábban nem  történtek
   olyan nagy  áradások,  szélviharok  és  földrengések,  mint  korunkban.  A
   tudósok pedig óvatosságra intenek  e jelek értelmezésével kapcsolatban  és
   józan módon ezt mondják: Korábban is ugyanennyi természeti csapás történt,
   csak most  a világ  bármely pontjáról  élő adásban  nézhetjük a  televízió
   segítségével például egy hurrikán pusztítását.

   Milyen tanulságokat tudunk megfogalmazni  Jézusnak a világ végső  sorsáról
   szóló szavaival  kapcsolatban?  Először  is azt,  hogy  senki  ne  keltsen
   pánikot azt  állítván, hogy  egy adott  napon biztosan  elpusztul a  föld.
   Másodszor: Ne higgyünk  azoknak, akik  azt állítják,  hogy a  közeljövőben
   biztosan bekövetkezik az egész világ pusztulása! Egyszer bekövetkezik,  de
   ennek ideje nem ismert az ember számára. Harmadszor: Legyünk felkészültek!
   Ez nem azt jelenti, hogy legyen tartalék élelmiszerünk és ivóvizünk, hanem
   lelki éberséget  jelent.  Álljunk  készen mindenkor  arra,  hogy  Istennel
   találkozzunk! Negyedszer:  Törekedjünk  Krisztus  örökérvényű  tanításának
   egyre mélyebb megismerésére!  Az ő  tanításának fényében,  a hit  fényében
   másként látjuk  a  világot.  2012. december  22-én  pedig  másként  fogjuk
   megítélni a rémhíreket terjesztő álprófétákat.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Jézus  Krisztus!  Add nekem  kegyelmedet,  hogy akkor  is  boldognak
   érezzem magam, ha hitem miatt szavakkal vagy cselekedetekkel bántanak. Bár
   a világban  élek,  mégsem vagyok  a  világé, mert  egész  életemmel  téged
   akarlak szolgálni. Add  nekem a  hit ajándékát!  Add nekem  a hithez  való
   hűség kegyelmét! Add nekem a  hitben való kitartást és növekedést!  Tudom,
   hogy hitből  fakadó  jócselekedeteimmel biztosíthatom  üdvösségem.  Tudom,
   hogy hitből fakadó imáimmal segíthetek másokat az üdvösség útján.  Segíts,
   hogy tetteim és  szavaim dicsőséget  szerezzenek neked,  aki mindenkit  az
   örök életre hívsz. Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!