[Evangelium] 2012-11-14

[Evangelium minden nap]

   2012. november 14. - Szerda

   Jézus  egyszer  útban  Jeruzsálem   felé  áthaladt  Szamaria  és   Galilea
   határvidékén. Amikor betért az  egyik faluba, tíz  leprás férfi jött  vele
   szembe. Még messze voltak, amikor  megálltak, és hangosan így  kiáltottak:
   „Jézus, Mester!  Könyörülj  rajtunk!”  Ő rájuk  tekintett,  és  így  szólt
   hozzájuk: „Menjetek  és mutassátok  meg  magatokat a  papoknak.”  Útközben
   megtisztultak.
   Az egyik, amikor észrevette,  hogy meggyógyult, visszament, hangos  szóval
   dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És
   ez az ember szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: „Nemde tízen  tisztultak
   meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna,  hogy
   hálát adjon Istennek, csak ez az  idegen?” Aztán hozzá fordult: „Kelj  fel
   és menj! Hited meggyógyított téged.”
   Lk 17,11-19

   Elmélkedés:

   Amikor a  tíz meggyógyult  leprás ember  közül csak  az egyik  tér  vissza
   Jézushoz köszönetet mondani,  az Úr  így szól  hozzá: Hited  meggyógyított
   téged” (Lk 17,19).  Ha őt  a hit gyógyította  meg, akkor  a többiek  miért
   gyógyultak meg? Vajon a többi kilenc  leprás is hitt Jézusban? Ha  hittek,
   akkor miért nem tértek ők  is vissza, hogy megköszönjék gyógyulásukat?  De
   ha nem hittek, akkor miért gyógyultak meg? És ha valóban nem hittek, akkor
   miért kérték Jézus  segítségét? Vajon  hittek-e a csoda  előtt? És  amikor
   észrevették tisztulásukat, kinek és minek tulajdonították a csodát?  Vajon
   hittek-e gyógyulásuk  után? Ha  hittek, miért  voltak hálátlanok?  Ha  nem
   hittek,  akkor  vajon  néhány  óra   múlva  újra  visszakapták  a   leprás
   betegséget? E kérdésekre az  evangélium nem ad  választ. A leprások  talán
   hittek Jézus gyógyító erejében, hiszen különben nem fordultak volna  hozzá
   segítségért. És biztosak lehetünk, hogy  Jézus nem bocsátott rájuk  később
   újabb  betegséget,  ha  mégsem  hittek.  Az  emberi  hálátlanság   viszont
   megdöbbent minket. Lássuk be: sokszor észre sem vesszük, ha Isten jót tesz
   velünk, vagy  ha  észrevesszük, elfelejtünk  köszönetet  mondani!  Legyünk
   hálásak Isten jóságáért!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Jézus, feltámadásod világosság a népeknek, fény az embereknek! Hadd legyen
   életem is fény a sötétségben: szeressek ott, ahol gyűlölnek, megbocsássak,
   ahol sértegetnek, összekössek, ahol szakadás van, reményt ébresszek,  ahol
   elkeserednek,  vigasz  legyek,  ahol   szenvednek,  örömet  vigyek,   ahol
   szomorúak. Uram, add, hogy fény legyek!