[Evangelium] 2012-05-17

[Evangelium minden nap]

   2012. május 17. - Csütörtök

   Búcsúbeszédében Jézus így szólt  tanítványaihoz: „Még egy  kis idő és  már
   nem láttok engem, és  ismét egy kis idő  és viszontláttok engem, (mert  az
   Atyához megyek.)”  Tanítványai  erre  így tanakodtak:  „Mit  akar  mondani
   ezzel: Még egy kis idő  és már nem láttok engem,  és ismét egy kis idő  és
   viszontláttok engem? És hogy: Az Atyához megyek? Mit jelent az, hogy:  Még
   egy kis  idő? Nem  értjük, mit  beszél.” Jézus  észrevette, hogy  kérdezni
   akarják, így szólt tehát hozzájuk: „Azon tanakodtok, hogy azt mondtam: Még
   egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok
   engem? Bizony, bizony, mondom  nektek: Sírni fogtok  és jajgatni, a  világ
   pedig örül. Szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre fordul.”
   Jn 16,16-20

   Elmélkedés:

   Jézus búcsúbeszédében az  apostolok előzőleg  azt nem  értették, hová  fog
   menni mesterük. Miután megtudták,  hogy Jézus az  Atyához tér vissza,  egy
   újabb rejtéllyel találják magukat szemben, amikor Jézus arról beszél, hogy
   „egy kis idő”  múltán nem  fogják látni őt,  majd ismét  eltelik „egy  kis
   idő”, és viszontláthatják őt. A beszédtől számítva, amely nagycsütörtökön,
   az utolsó vacsorán hangzott el, valóban csak egy kevés idő telik el  Jézus
   nagypénteki haláláig, amikortól nem látják őt. Aztán újra egy kevés idő, s
   Jézus harmadnapra feltámad  a halálból, s  viszontlátják őt. Számunkra  is
   lehetnek olyan órák vagy napok, amikor nem látjuk Jézust, s amikor lelkünk
   nem annyira érzékeny sugallatainak befogadására. Valószínűleg ilyenkor nem
   is ő távozik el  tőlünk vagy hallgat, hanem  mi figyelünk helyette  másra.
   Milyen jó  lenne,  ha ez  mindig  csak „egy  kis  idő” volna!  Ha  érezzük
   hiányát, teremtsünk csendet magunkban, s csak az ő szólítására figyeljünk.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, te újra  meg újra  hangsúlyozod, hogy minden  lehetséges annak,  aki
   hisz. Ha  megvizsgáljuk, melyik  a legnagyobb,  a neked  leginkább  tetsző
   erény, azt látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel arra,
   hogy belépjünk  a Szentek  Szentjébe.  Hit nélkül,  ó, dicsőség  Ura,  nem
   tettél volna értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt  akartad,
   hogy jóságoddal egyesítsük hitünket.