[Evangelium] 2012-03-11

[Evangelium minden nap]

   2012. március 11. – Nagyböjt 3. vasárnapja

   Abban az  időben,  mivel  közel  volt a  zsidók  Húsvétja,  Jézus  fölment
   Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és  galambot
   árultak, valamint pénzváltókat,  akik ott ültek.  Ekkor kötelekből  ostort
   font, és kikergette mindnyájukat  a templomból, ugyanígy  a juhokat és  az
   ökröket  is,  a   pénzváltók  pénzét  pedig   szétszórta.  Az   asztalokat
   felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket,  ne
   tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!”  Tanítványainak eszébe jutott,  hogy
   írva van: „Emészt a házadért való buzgóság.”
   A zsidók  erre  így  szóltak:  „Miféle  csodajelet  mutatsz,  hogy  ezeket
   teszed?” Jézus  azt válaszolta:  „Romboljátok le  ezt a  templomot, és  én
   három nap alatt fölépítem!” A zsidók azt felelték: „Negyvenhat  esztendeig
   épült ez  a templom,  és te  három  nap alatt  fölépíted azt?”  Ő  azonban
   testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból,  tanítványainak
   eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az írásnak és Jézus szavainak. És
   amíg (Jézus)  a  Húsvét ünnepén  Jeruzsálemben  volt, sokan  hittek  az  ő
   nevében, mert látták  csodáit, amelyeket  tett. Jézus  azonban nem  bízott
   bennük, mert  ismerte  mindnyájukat, és  nem  szorult rá,  hogy  bárki  is
   tanúskodjék előtte az emberről. Tudta ő, hogy mi lakik az emberben.
   Jn 2,13-25

   Elmélkedés:

   Ki lakik bennünk?
   A jeruzsálemi templom megtisztításának  történetét hallgatva könnyen az  a
   vélemény alakulhat ki bennünk, hogy Jézus egy durva, haragos és  erőszakos
   ember volt,  aki nem  tudott  parancsolni fékezhetetlen  indulatainak,  és
   kegyetlenül elbánt mindazokkal, akik neki nem tetsző dolgok cselekedtek  a
   templomban. Ez a felszínes és elhamarkodott vélemény azonban messze áll  a
   valóságtól, ugyanakkor igencsak igazságtalan volna így vélekedni Jézusról,
   hiszen az  evangéliumokban ennél  az egyetlen  esetnél találkozunk  azzal,
   hogy így viselkedett és  soha máskor. Nem indulhatunk  ki abból, hogy  egy
   helytelen,  bűnös,  egyértelműen  elítélendő  cselekedet  volt  ez   Jézus
   részéről, hanem keresnünk  kell tettének  az okát. Mi  indította Jézust  e
   cselekedetére? Hogyan  értékeljük  viselkedését?  Mi az  üzenete  ennek  a
   feltehetően jelképes,  prófétai  tettnek?  Ezen  kérdésekre  keressük  ma,
   nagyböjt 3. vasárnapján a feleletet elmélkedésünkben.

   Elsőként azt  érdemes  leszögeznünk,  hogy  Jézus  határozott  magatartása
   helyes, s  ezt még  a  kiűzött kereskedők  is  elismerik azzal,  hogy  nem
   szállnak szembe vele. A jeruzsálemi templom, mint ahogy minden templom, az
   Isten háza. Isten mindenütt  jelen van, de a  templomok az ő  jelenlétének
   különleges helyei. Valamennyi templom az istentiszteletre van felszentelve
   és nem  kereskedésre.  Ezt  nem  tartották  tiszteletben  azok,  akik  ott
   árusították az áldozatokhoz szükséges állatokat, illetve azok sem, aki ezt
   a tevékenységet  számukra  engedélyezték. A  kereskedők  kiűzésével  Jézus
   egyértelművé teszi, hogy mire szolgál a templom.

   A templom  megtisztításában ugyanakkor  a messiási  idők különleges  jelét
   kell  látnunk,  amellyel  Jézus  nyilvánvalóvá  teszi,  hogy  a  templomot
   sajátjának tekinti.  „Ne tegyétek  Atyám házát  vásárcsarnokká” –  mondja,
   hiszen ez a hely  az imádság háza, az  istentisztelet helyszíne, ahol  nem
   tűrhető meg semmilyen olyan tevékenység, amely ehhez méltatlan.  Kortársai
   bizonyára felismerték  Jézus  jelképes cselekedetének  igazi  értelmét,  s
   ezért követelnek tőle  további jeleket, amelyekkel  azt igazolhatná,  hogy
   valóban ő  a  Messiás.  Jézus  úgy válaszol  a  kérésre,  hogy  a  templom
   lerombolásának említésével  utalást  tesz  saját küldetésére,  a  rá  váró
   szenvedésre és halálra.  A templom  újjáépítése pedig  az ő  feltámadására
   vonatkozik, de ezt a hallgatóság  ekkor még nem értheti, csak  feltámadása
   után vonatkoztatták erre  tanítványai. A templom  megtisztítása tehát  nem
   öncélú erőfitogtatás Jézus részéről, hanem olya jel, amely a messiási  idő
   eljövetelét igazolja.

   Érdekes kérdés lehet, vajon mi történt azután, hogy a kereskedők elhagyták
   a templomot? Talán pár nap múlva visszamerészkedtek ugyanazok a kereskedők
   és tovább folytatták  az árusítást?  Vagy talán a  templom vezetői  hívták
   őket  vissza,  hogy  mielőbb  árusítsák  újra  az  áldozatokhoz  szükséges
   állatokat és  folytassák  pénzváltó  munkájukat?  Netalán  más  kereskedők
   foglalták el  a  korábbiak helyét?  Minderről  az evangéliumok  erről  nem
   árulnak el  számunkra semmit.  De  ennek kapcsán  érdemes  elgondolkoznunk
   azon, hogy miért tisztítjuk meg lelkünket a nagyböjt folyamán? Jézus azért
   tisztította meg  egykor  a jeruzsálemi  templomot  és szüntetett  meg  ott
   minden oda  nem illő  tevékenységet, hogy  újra átadja  az  istentisztelet
   céljára és helyet  biztosítson az  imádság számára.  És a  mi Urunk  azért
   akarja megtisztítani a mi lelkünket  a bűnbocsánat által, hogy újra  Isten
   költözzön a szívünkbe. Jézus tudta, hogy mi lakik az ember. Tudja, hogy mi
   lakik bennünk.  Vajon engedjük-e,  hogy kiűzzön  belőlünk minden  rosszat,
   hogy lakóhelyet teremtsen bennünk Isten számára?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus  Krisztus!  Rombold  le bennünk  azt  az  ingatag  építményt,
   amelyet bűneink  köveiből  emelünk! Rombolj  le  bennünk mindent,  amit  a
   magunk dicsőségére  építettünk! Te  építsd fel  ezután lelkünk  templomát,
   amely a te szereteted hajléka. Evangéliumod igazsága lakjon szívünkben  és
   újítsa meg  életünket, hogy  az örömhír  továbbadásával szándékod  szerint
   újjáépítsük az  Egyházat. Segíts  minket,  hogy az  evangéliumhoz  méltóan
   éljünk!