[Evangelium] 2012-06-24

[Evangelium minden nap]

   2012. június 24. – Vasárnap, Keresztelő Szent János születése

   Amikor  elérkezett   Erzsébet   szülésének  ideje,   fiúgyermeket   szült.
   Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr,
   és  együtt  örült   vele  mindenki.   A  nyolcadik   napon  jöttek,   hogy
   körülmetéljék a  gyermeket. Atyja  nevéről Zakariásnak  akarták hívni.  De
   anyja ellenezte: „Nem,  János legyen a  neve.” Azok megjegyezték:  „Hiszen
   senki  sincs  a  rokonságodban,  akit  így  hívnának!”  Érdeklődtek   erre
   atyjától, hogyan  akarja őt  nevezni. Atyja  írótáblát kért,  és ezeket  a
   szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki  pedig
   megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és  magasztalta
   Istent. Akkor félelem szállta meg  az összes szomszédokat, és Júdában  meg
   az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla,
   elgondolkodva mondta: „Mi lesz  ebből a gyermekből?  Hiszen nyilván az  Úr
   van vele.” A gyermek pedig  növekedett, lélekben erősödött és mindaddig  a
   pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.
   Lk 1,57-66. 80

   Elmélkedés:

   Mi lesz ebből a gyermekből?
   A  mai  napon   Keresztelő  Szent  János   születését  ünnepli   Egyházunk
   világszerte.  Ha   röviden,   mindössze   egyetlen   mondattal   szeretném
   összefoglalni  Keresztelő  János  nagyságának  titkát,  akkor  talán   ezt
   mondhatnám:  Az   Isten  által   meghatározott  időben   az  Isten   által
   rábízottakat hirdette és  azt cselekedte, amivel  Isten megbízta.  Érdemes
   azonban részletesebben kifejtenünk mindezt.

   Keresztelő János az  Isten által meghatározott  időben élt. Érthetjük  ezt
   úgy, hogy nem  akkor született  meg, amikor szülei,  Zakariás és  Erzsébet
   szerették volna, hanem akkor, amikor Isten akarta. Az evangélium  tanúsága
   szerint  mindketten   éltesebb  korúak   voltak,  s   emberileg  már   nem
   számíthattak arra, hogy gyermekük  fog születni. Ezt  igazolja az a  tény,
   hogy   amikor   templomi   szolgálatteljesítése   alkalmával   Zakariásnak
   megjelenik az  angyal és  hírül  hozza neki,  hogy hamarosan  gyermek  fog
   születni, akkor ő egyszerűen nem hiszi  ezt el. Hitetlenségének az lett  a
   következménye, hogy  megnémult, és  egészen  a hír  beteljesedéséig,  azaz
   gyermeke születéséig nem tudott  megszólalni. Magas életkoruk miatt  tehát
   Zakariás és  Erzsébet nem  gondolt már  arra, hogy  Isten  gyermekáldásban
   részesíti őket. De Isten  másként akarta. Nála  semmi sem lehetetlen.  Így
   született meg  János  a  Mindenható akaratából  akkor,  amikor  Isten  ezt
   elrendelte. A mai ünnep evangéliuma éppen az ő születésekor történt csodás
   eseményekről  számol  be:  Zakariás  némaságáról,  a  névadás   különleges
   módjáról,   majd    újbóli    megszólalásáról,   valamint    az    emberek
   csodálkozásáról.

   Keresztelő János az  Isten által  meghatározott időben  született és  élt.
   Érthetjük ezt úgy is, hogy amikor Isten elérkezettnek látta az időt  arra,
   hogy  a  világba  elküldje  Fiát,  a  Megváltót,  akkor  az  ő   érkezését
   előkészítendő küldte el Keresztelő Jánost. János az idők teljességében,  a
   messiási időben, az  ószövetség végét és  az újszövetség kezdetét  jelentő
   időben született. Érdemes  hinnünk abban, hogy  Isten akaratából jövünk  a
   világra. Érdemes hinnünk abban, hogy  nem véletlenül éppen ebben a  korban
   élünk. Érdemes hinnünk abban, hogy  gyermekkorunktól fogva testi és  lelki
   fejlődésünk érdekében Isten mindent megad  ahhoz, hogy az általa  óhajtott
   küldetésünket elvégezzük életünk során.

   Keresztelő Szent  Jánosról tett  második  kijelentésünk így  hangzott:  az
   Isten által rábízottakat hirdette. Lukács evangélista összefoglalóan  írta
   le János beszédét (vö.:  Lk 3,7-18). A János  által mondottak három  dolog
   jellemzi.  Egyrészt  szavaiban   észrevehetjük  a  prófétai   keménységet,
   egyfajta fenyegetést  azok  iránt,  akik  nem  hajlandók  Isten  törvényei
   szerint élni. Így  beszélt: „Viperák  fajzata! Ki  tanított arra  titeket,
   hogy fussatok  az  eljövendő harag  elől?”  (Lk 3,7).  Beszédének  második
   jellegzetessége a buzdítás. Felszólítja,  bátorítja, buzdítja a  tömegesen
   hozzá érkezőket, hogy a bűnbánat méltó gyümölcsét teremjék (vö.: Lk  3,8).
   Újra eléjük tárja a  törvények megtartásának útját,  az Isten felé  vezető
   utat. Harmadsorban  pedig  János beszédében  felfedezhetjük  a  Krisztusra
   mutatást. Eloszlatja azokat  a félreértéseket, amelyek  szerint ő volna  a
   messiás, ehelyett inkább rámutat Krisztusra, az Isten küldöttére és később
   saját tanítványait is őhozzá  küldi. A Keresztelő  tehát azt hirdeti,  azt
   tanítja az  embereknek,  amit Isten  bíz  rá.  Talán jó  volna  nekünk  is
   meghallanunk és megszívlelnünk, amit Isten üzen nekünk küldöttei által.

   A Megváltó előfutáráról  harmadikként azt állítjuk,  hogy azt  cselekedte,
   amit  Isten  meghatározott  számára,  és  itt  a  keresztelést,  a   bűnök
   bocsánatára   végzett   keresztelést   szükséges   megemlítenünk.    János
   megkeresztelte mindazokat, akik kifejezték bűnbánatukat és tanújelét adták
   annak,  hogy  készek  visszatérni  Istenhez.  Az  Isten  útjának  keresése
   mindennapos feladat számunkra. A keresztség  egykor kapott kegyelem és  az
   istengyermeki  állapot  felelevenítése   mindennapos  feladat   számunkra.
   Érdemes hinnünk  abban,  hogy  Isten akarata  szerinti  cselekedeteink  az
   üdvösséget biztosítják számunkra.

   Befejezésül még egy  gondolat. A János  születése körüli csodás  események
   láttán az emberek ezt kérdezték: „Mi  lesz ebből a gyermekből?” Amikor  mi
   megszülettünk,  bizonyára  sokak  fejében  szintén  megfordult  ugyanez  a
   kérdés: „Mi  lesz ebből  a gyermekből?”  Próbáljunk meg  odahaza  őszintén
   válaszolni erre a kérdésre! Mi lett belőlünk?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Mennyei Atyánk, irgalom  Istene! Nagy alázattal  és bűneink  beismerésével
   indulunk feléd. Tudatában vagyunk annak, hogy megbántottunk téged, s  csak
   tenálad lelhetünk irgalomra. Irgalmad a te végtelen szeretetednek a  jele.
   Taníts meg minket arra, hogy mindig meg tudjunk bocsátani embertársaimnak,
   így fejezve  ki  szeretetünket  feléjük.  Tégy minket  a  szeretet  és  az
   irgalmasság hirdetőivé, hogy mindenki  elindulhasson feléd, az  irgalomban
   gazdag Atya felé. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!