[Evangelium] 2012-07-25

[Evangelium minden nap]

   2012. július 25. – Szerda, Szent Jakab apostol

   Jézus Jeruzsálembe  indult. Útközben  odalépett hozzá  a Zebedeus  fiúknak
   (Jakab és János apostoloknak) anyja,  fiaival együtt, és leborult  előtte,
   hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte:
   „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én  két fiam országodban melletted üljön:  az
   egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.”
   Jézus  így  válaszolt  nekik:  „Nem  tudjátok,  hogy  mit  kértek.  Készek
   vagytok-e arra,  hogy  kiigyátok azt  a  kelyhet, amelyet  nekem  ki  kell
   innom?” „Készek  vagyunk!”  –  felelték.  Jézus  erre  így  folytatta:  „A
   szenvedések kelyhét  velem  együtt  kiisszátok  majd.  De  hogy  ki  üljön
   mellettem jobb és bal felől,  azt nem én döntöm  el. Azok ülnek majd  ott,
   akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”
   Amikor a többi  tíz (apostol)  ezt meghallotta,  méltatlankodni kezdett  a
   testvérpár viselkedése  miatt.  Jézus magához  hívta  őket, és  így  szólt
   hozzájuk: „Tudjátok,  hogy a  pogányoknál hogyan  hatalmaskodnak a  vezető
   emberek: akinek  nagyobb a  rangja, érezteti  a hatalmát.  Nálatok ne  így
   legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni,  legyen a szolgátok! És aki  első
   akar lenni, legyen  a cselédetek! Az  Emberfia sem azért  jött, hogy  neki
   szolgáljanak,  hanem  hogy  ő  szolgáljon  másoknak,  és  odaadja   életét
   váltságul mindenkiért.”
   Mt 20,20-28

   Elmélkedés:

   Jakab és János apostol édesanyja azzal a kéréssel fordul az Úrhoz, hogy az
   ő  fiai  ülhessenek   Jézus  dicsőséges  trónja   mellett.  Nem  csak   az
   édesanyának, hanem a két fiúnak is ez volt a vágya, akik ott álltak anyjuk
   mellett, amikor ő előadta kívánságát.  A többi apostol valószínűleg  azért
   méltatlankodott, mert ők is ugyanilyen álmokat dédelgettek magukban, s nem
   akartak mások miatt  háttérbe kerülni. Valamennyi  apostol szívében  jelen
   lehetett  a  Jézus  dicsőségében  való  részesedés  vágya.  Jézus  válasza
   egyrészt világossá teszi,  hogy dicsőségéből  csak az  részesedhet, aki  a
   szenvedéseiben  is  osztozik,  másrészt  csak  az  lehet  nagy  a  mennyek
   országában, aki a földi életben vállalja a mások szolgálatával együtt járó
   kicsinységet. A mennyország  dicsőségébe való vágyakozásunk  természetesen
   nem helytelen és nem elítélendő. De  tisztában kell lennünk azzal, hogy  a
   szenvedés és a szolgálat útján érhetjük el célunkat.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Ó, isteni fényesség, a te megmérhetetlen szereteteddel nyisd meg lelkünket
   a hitnek, hogy téged igazán megismerjünk. Tágítsd ki szívünket, hogy téged
   befogadhasson! Illess bennünket, hogy tiszta szeretettel keressünk  téged,
   benned megpihenjünk,  és veled  egyesüljünk, mint  ahogy egyek  a tagok  a
   testben a  fejjel, és  amint egy  a  szőlővessző a  tőkével. Engedj  a  te
   erődből és a te kegyelmedből élni mindvégig, míg csak el nem jutunk  szent
   színed látására!
   Granadai Szent Lajos