[Evangelium] 2012-07-22

[Evangelium minden nap]

   2012. július 22. – Évközi 16. vasárnap

   Abban az  időben:  Az  apostolok  összegyűltek  Jézushoz,  és  beszámoltak
   mindarról, amit tettek és  tanítottak. Ő így  szólt hozzájuk: „Gyertek  ti
   is, (menjünk)  a  pusztaságba egy  magányos  helyre, hogy  pihenjetek  egy
   kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre  sem
   maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre,
   hogy magukban  legyenek.  De  sokan  látták,  amikor  elmentek,  és  sokan
   megtudták. Erre  minden városból  gyalog odasiettek,  és megelőzték  őket.
   Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve.  Olyanok
   voltak, mint  pásztor  nélküli  juhok.  Ezért  tanítani  kezdte  őket  sok
   mindenre.
   Mk 6,30-34

   Elmélkedés:

   A nyáj pásztora
   A következő eset a második  világháború idején történt egy kolostorban.  A
   front  közeledtével  és  a  bombázások  megszaporodásával  felbolydult   a
   szerzetesek élete.  Ők  a  nyugalomhoz voltak  hozzászokva,  a  mindennapi
   imához és a  mindennapi munkához.  Egy háború  nem hoz  jót a  szerzetesek
   életébe, ahogyan más emberek életébe sem. Mit tegyenek ebben a helyzetben?
   Az  egyik  napon  a  kolostor  apátja  összehívta  a  szerzeteseket,  hogy
   megbeszéljék teendőiket. Estig tartó heves vita alakult ki köztük. Voltak,
   akik azt javasolták, hogy bízzák életüket az isteni gondviselésre,  zárják
   be a  kolostor kapuit  és imádkozzanak,  hogy túléljék  e szörnyű  időket.
   Mások azt mondták, hogy mindenki  hagyja el a kolostort, keressen  magának
   menedéket, és  a  háború végeztével  térjenek  majd vissza.  Voltak,  akik
   amellett foglaltak állást, hogy maradjanak mind a kolostorban, de  nyissák
   meg az épületeket a menekültek és a sebesültek számára. Azzal  mindannyian
   egyetértettek,  hogy   megszokott,   nyugodt   szerzetesi   életüket   nem
   folytathatják  tovább,  legalábbis  egy   ideig  biztosan  nem.  A   vitát
   berekesztvén az apát mindenkit aludni  küldött, és azt mondta nekik,  hogy
   másnap reggelre eldönti,  mi legyen.  Ő maga azonban  nem tért  nyugovóra,
   hanem bement a templomba és hosszan imádkozott az Oltáriszentség előtt. Az
   ima végeztével a kolostor kapuját  őrző szerzeteshez ment, leültek a  kapu
   melletti szobában  és  egy  kis bor  mellett  késő  éjszakig  beszélgettek
   mindenféléről, csak  éppen nagy  gondjukról  nem. Ezután  nyugovóra  tért,
   másnap korán reggel pedig az apát  tárta szélesre a kolostor kapuját és  ő
   fogadta az  első  menekülteket.  A  döntése  az  volt,  hogy  maradnak  és
   befogadnak mindenkit,  aki  menedéket  keres náluk.  Így  vészelték  át  a
   háborút, sebesültekről és menekültekről gondoskodtak.

   A történet azt példázza, hogy egy közösség vezetőjének, a nyáj pásztorának
   mindig a helyén kell állnia, döntéseket kell hoznia, és irányítani kell  a
   rábízottakat a legnehezebb időkben is.  Vezető nélkül az emberek  olyanok,
   mint a pásztor nélküli  juhok, nem tudják,  hogy merre haladjanak,  miként
   erről a  mai  evangéliumban hallottunk.  Jézus  látta a  néptömeget,  akik
   olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok, ezért tanítani kezdte  őket.
   Jézus szeretete azonban  nem csak abban  nyilvánult meg, hogy  személyesen
   tanította az embereket, hanem abban  is, hogy gondoskodott arról, hogy  ne
   maradjanak pásztor nélkül. Egykor ezért választotta ki az apostolokat,  ma
   pedig szintén ezért hív meg fiatalokat a papi szolgálatra.

   A mai evangélium  arról is  beszámol, hogy első  útjukról visszatérnek  az
   apostolok Jézushoz és beszámolnak neki,  hogy milyen élmények érték  őket.
   Az evangélista nem írja  le ezeket pontosan, inkább  azt emeli ki, hogy  a
   munkából, a szolgálatból hazatérő küldöttek megpihennek Jézusnál. A Mester
   észreveszi fáradtságukat és biztosítja számukra a pihenés lehetőségét.

   A lelkipásztorok  napjainkban  is  Jézusnál pihennek  meg,  hogy  új  erőt
   nyerjenek nála. A hívek szintén  azért jönnek el a vasárnapi  szentmisére,
   hogy megpihenjenek Jézusnál és lelkiekben feltöltődjenek. Pásztorai  által
   maga Jézus  szól, ő  tanít a  szentmisén, majd  pedig önmagát  adja  lelki
   táplálékul az Oltáriszentségben. Adjon nekünk erőt a szentmise  hétköznapi
   munkáink végzéséhez és lelki megújulásunkhoz egyaránt! Jöjjünk szívesen  a
   szentmisére, ahol  megtapasztalhatjuk, hogy  nem vagyunk  pásztor  nélküli
   nyáj!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Életem Ura,  Jézus  Krisztus! Készen  állok  arra, hogy  tétovázás  nélkül
   induljak és  kövesselek  téged! Tudom,  hogy  mennyire nehéz  lesz  az  út
   számomra, de vállalom, mert ez vezet  holt múltamból a jövő felé, az  élet
   felé, az üdvösség felé. Nem tart vissza semmi. Nem hátráltathat semmi. Nem
   akadályozhat semmi. Te  vagy számomra  az út  és te  vagy a  cél! Te  légy
   vezetőm az örök élet felé! Te légy társam az Atyához vezető úton! Te  légy
   erősítőm, ha fáradok!  Te légy  bátorítóm, ha csüggedek!  Te légy  örömöm,
   amikor megérkezem! Segíts, hogy az evangéliumhoz méltóan éljek!