[Evangelium] 2012-07-08

[Evangelium minden nap]

   2012. július 8. – Évközi 14. vasárnap

   Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték.  Amikor
   elérkezett  a  szombat  napja,  tanítani  kezdett  a  zsinagógában.  Sokan
   hallgatták,  és  csodálkozva  mondogatták:   „Honnét  vette  ezt?   Miféle
   bölcsesség  ez,  amely  neki  adatott?  És  a  csodák,  amelyeket  kezével
   véghezvisz! Nem  az ács  ez,  Mária fia,  Jakab,  József, Júdás  és  Simon
   rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk:” És megbotránkoztak  benne.
   Jézus erre  megjegyezte: „Nem  vetik  meg a  prófétát, csak  a  hazájában,
   rokonai körében,  a saját  házában.” Nem  is tehetett  ott csodát,  csupán
   néhány  beteget  gyógyított  meg,  kézrátétellel.  Maga  is   csodálkozott
   hitetlenségükön.
   Mk 6,1-6

   Elmélkedés:

   Istenhez vezető út
   A mai vasárnap evangéliuma Jézus názáreti fellépéséről tudósít, ami  végül
   kudarccal  végződik.  Kár  szépíteni   a  dolgot.  Néhány  beteget   ugyan
   meggyógyít,  de  ennél  többet  Jézus  nem  tud  tenni,  nincs   eredménye
   tanításának sem. Más alkalmakkor az emberek tömegesen keresik Jézust, hogy
   hallgassák szavait,  mert  megérzik,  hogy  az  Isten  üzenetét  közvetíti
   számukra. Názáretben  nincs  ilyen  pozitív hatása  Jézus  tanításának.  A
   kezdeti csodálkozás után  inkább megbotránkozik benne  a hallgatóság.  Más
   helyeket Jézus csodákat tesz. Akárhol jár, megszólítják őt a betegek, vagy
   mások  viszik  hozzá  beteg   hozzátartozóikat  és  gyógyításukat   kérik.
   Názáretben nem  találkozunk ezzel,  s ennek  magyarázatát ebben  találjuk:
   hitetlenségük miatt nem tudott körükben Jézus csodát tenni. Igen, a csodás
   gyógyítások esetében megfigyelhettük, hogy a gyógyulás feltétele a hit,  a
   beteg fejezze  ki  Jézus  isteni  hatalmába  vetett  hitét.  A  názáretiek
   hitetlenségén Jézus is meglepődik.

   A názáreti  emberek  hitetlenségének viszonylag  egyszerű  oka van.  Az  ő
   fejükben élt egy elképzelés Jézusról, aki ifjúkorát ebben a városban, az ő
   körükben töltötte.  Jól  ismerték családját.  Rendszeresen  találkozhattak
   édesanyjával Máriával. Jézus nevelőapja,  József, aki ács volt,  bizonyára
   sok názáreti  család  házánál  dolgozott, s  ekkor  Jézus  is  segítségére
   lehetett.  A  názáretiek  ugyanoly  emberként  tekintettek  Jézusra,  mint
   bármelyik más emberre. És pontosan itt estek csapdába. Nem voltak  képesek
   túllépni korábbi elképzeléseiken, nem akarták elhinni, hogy Jézus az Isten
   Fia.

   A hit ott kezdődik, ahol az emberi gondolkodás már nem képes  továbblépni.
   A hit ott kezdődik, ahol már nem találunk emberi magyarázatokat. A hit ott
   kezdődik, ahol  az emberileg  megtehetőnél többre  van szükség  vagy  több
   történik. A  hit olyan  helyre  vezet, ahová  csupán emberi  erőnkkel  nem
   jutnánk el soha. A hit az  Istenhez vezető út. Emberi véges  kicsinységünk
   és Isten végtelen nagysága között nem létezik  más út, csak a hit útja.  A
   hitet  egy  végtelenül   széles  folyó  felett   átívelő  hídhoz   lehetne
   hasonlítani. De ki tervezi meg és ki  építi meg ezt a hidat? Azt  sejtjük,
   hogy nekünk kellene  járni rajta,  nekünk kellene  közelebb kerülni  rajta
   Istenhez, de ki hozza létre ezt  a hidat? Az építészek között  világszerte
   nagy a verseny: Ki tud magasabb  házat építeni? Ki tud nagyobb  távolságot
   átívelni egy híddal? A  hit esetében nem  elegendő az emberi  zsenialitás.
   itt nem elegendő  minden korábbinál  nagyobb mértékű  tervvel állunk  elő.
   Nincs is erre szükség, mert Isten tervezi meg és hozza létre azt a  hidat,
   amelyen felé közeledhetünk. A hit Isten ajándéka. De az már rajtunk  múlik
   és  a   mi  felelősségünk,   hogy  elindulunk-e   ezen  a   hídon.   Isten
   leereszkedésének  köszönhetjük   azt,   hogy   felemelkedhetünk   Istenhez
   emberként. A hit hídja felfelé, Isten felé vezet.

   Mit kér tőlünk Isten? Induljunk el a hit útján! Ne féljünk tovább haladni,
   ha a ködben nem látjuk, hogy hová vezet az út! Ne tekintsünk hátra,  hanem
   haladjunk folyamatosan előre! Ne féljünk attól, hogy mekkora mélység lehet
   alattunk! ne engedjük, hogy bárki is letérítsen bennünket erről az  útról!
   Ne gondoljuk,  hogy egyedül  vagyunk!  Higgyek abban,  hogy  az út  nem  a
   semmibe visz! Higgyek abban, hogy valaki vár az út végén!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Ha  előítéletekkel vagy hitetlenséggel  közelednénk
   feléd, félreismernénk téged.  Te közülünk való  valóságos ember és  közénk
   jött  valóságos  Isten  vagy.  Emberként  élted  földi  életed,  emberként
   viselted el a szenvedéseket és a halált, megmutatva számunkra, hogy miként
   kell emberként  élnünk.  Jöjj, taníts  bennünket  az igazságra  és  vezess
   minket az  örök életre!  Taníts  minket a  hitre, hogy  hitetlenségünk  ne
   akadályozza, hogy  közöttünk  is csodát  tegyél!  Segíts minket,  hogy  az
   evangéliumhoz méltóan éljünk!