[Evangelium] 2012-07-03

[Evangelium minden nap]

   2012. július 3. – Kedd, Szent Tamás apostol

   Húsvétvasárnap este a tizenkettő közül  az egyik, Tamás, vagy  melléknevén
   Iker, nem volt velük, amikor  Jézus megjelent nekik. Később a  tanítványok
   elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom  kezén
   a szegek  nyomát,  ha nem  érintem  ujjaimat  a szegek  helyéhez,  és  nem
   tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”
   Nyolc nap  múlva ismét  együtt voltak  a tanítványok.  Tamás is  ott  volt
   velük. Ekkor újra  megjelent Jézus, bár  az ajtó zárva  volt. Belépett  és
   köszöntötte őket: „Békesség nektek!”  Tamásnak pedig ezt mondta:  „Nyújtsd
   ide az ujjadat  és nézd a  kezemet! Nyújtsd  ki a kezedet  és érintsd  meg
   oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem  hívőt” Tamás így válaszolt: „Én  Uram,
   én Istenem!” Jézus ezt mondta neki:  „Most már hiszel, Tamás, mert  láttál
   engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!”
   Jn 20,24-29

   Elmélkedés:

   A ma ünnepelt Tamás apostol kételkedése, illetve hitetlensége a  feltámadt
   Jézussal való  személyes  találkozás alkalmával  szinte  pillanatok  alatt
   alakul át lelkes hitté, amely annak megvallására készteti őt, hogy  Jézust
   Urának és Istenének tekinti. Hasonló hitválságon néhány nappal korábban  a
   többi apostol is  átment, s bennük  is az ébresztette  fel a  kereszthalál
   miatt elhaló hitet, hogy  Jézus újra él és  találkozhatnak vele. Amikor  a
   szokásosnál súlyosabban nehezedik vállunkra  az élet keresztje, és  amikor
   szenvedésekkel küzdünk  vagy próbatételek  érnek minket,  a mi  hitünk  is
   meggyengülhet. A  feltámadt Jézus  ekkor  elindul, hogy  újra az  élő  hit
   örömére és boldogságára ébresszen minket.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, te  imádkoztál  tanítványaidért,  hogy mind  az  idők  végéig  egyek
   legyenek, amint te egy vagy  az Atyával és az  Atya veled. Nézz le,  Uram,
   részvéttel arra  a sok  szakadásra, mely  azok között  éktelenkedik,  akik
   tiednek vallják magukat, és vezesd haza őket abba a közösségbe, amelyet te
   alapítottál kezdetben: szent, katolikus,  apostoli Egyházadba. Hogy  amint
   az égben egy  a szentek egysége,  idelenn is csak  egy legyen,  szentséges
   neved megvallásában és dicséretében.