[Evangelium] 2012-02-15

[Evangelium minden nap]

   2012. február 15. - Szerda

   Jézus és tanítványai  egy alkalommal Betszaidába  érkeztek. Ott egy  vakot
   vezettek hozzá, és  kérték, hogy érintse  meg. Ő kézen  fogva kivezette  a
   vakot a faluból. Aztán nyállal  megnedvesítette szemét, rátette kezét,  és
   megkérdezte: „Látsz-e  valamit?” Az  fölnézett, és  így szólt:  „Látom  az
   embereket. Olyanok, mintha a fák járkálnának.” Erre ismét rátette kezét  a
   vak szemére.  Most már  tisztán kezdett  látni, és  úgy meggyógyult,  hogy
   élesen látott  mindent.  Ezután  hazaküldte,  és  meghagyta  neki:  „Erről
   senkinek se beszélj a faluban!”
   Mk 8,22-26

   Elmélkedés:

   Márk két olyan  történetről is beszámol  evangéliumában, amikor Jézus  vak
   ember adja vissza a  látását. Az első a  betszaidai vak meggyógyítása  (Mk
   8,22-26), amelyről ma olvastunk, a másik pedig a jerikói vak meggyógyítása
   (Mk 10,46-52). A két  történet főbb elemei  sokban különböznek. A  jerikói
   vak esetében a világtalant, aki hangosan kéri Jézus segítségét, az emberek
   inkább távol  akarják  tartani a  Mestertől.  A csoda,  amely  a  történet
   szerint a vak hitének a jutalma, mindenki szeme láttára történik. Jézus  a
   szavával gyógyítja  meg,  azonnal  visszanyeri látását  és  követni  kezdi
   gyógyítóját. A  betszaidai vak  esetében az  emberek vezetik  Jézushoz  az
   embert, akit ő kivezet a faluból, hogy senki se lássa őket. A vak hite nem
   játszik szerepet a csodánál. Nem  csupán szavakkal történik a  gyógyulást,
   hanem Jézus  rátette kezét.  A  vak nem  azonnal, hanem  csak  fokozatosan
   nyerte vissza látását és  nem indul el Jézus  nyomában. Az elbeszélések  a
   hit különböző útjait jelképezik számunkra. Más-más utakon juthatunk el  az
   igazság megismeréséhez és az Istenben való hithez. De ezen az úton  mindig
   Jézus vezet bennünket!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Isten Fia,  téged az  Atya minden  idők minden  emberéhez küldött  a  Föld
   minden részére!  Téged  kérünk  Mária  által,  a  Te  Édesanyád  és  a  mi
   édesanyánk által: ne engedd, hogy Egyházad hiányt szenvedjen hivatásokban,
   különösen ne hiányozzanak  azok, akik egészen  a Te Országodért  szentelik
   magukat.
   Boldog II. János Pál pápa