[Evangelium] 2012-02-13

[Evangelium minden nap]

   2012. február 13. - Hétfő

   Egy alkalommal farizeusok mentek Jézushoz, és vitatkozni kezdtek vele. Égi
   jelet  kértek  tőle,  mert  próbára   akarták  tenni.  Ő  lelke   mélyéből
   felsóhajtott, és így szólt: „Miért akar jelet ez a nemzedék? Bizony mondom
   nektek: ez  a nemzedék  nem kap  semmiféle jelet.”  Ezzel otthagyta  őket.
   Ismét hajóba szállt, és átkelt a Galileai-tó túlsó partjára.
   Mk 8,11-13

   Elmélkedés:

   Nem csupán a tanítást hallgatni  vágyó tömegek és a gyógyulás  lehetőségét
   kereső betegek  járulnak  Jézushoz,  hanem a  farizeusok  is  megérkeznek.
   Bizonyára  ők  is  láthatták  a  csodás  gyógyulásokat,  vagy   legalábbis
   hallottak azokról, s hozzájuk is eljuthatott a tömegek véleménye Jézusról.
   Mindez nem elég számukra, ezért égi  jelet kértek tőle. Kérésük alatt  azt
   kell értenünk, hogy Jézus egyértelműen  tegyen tanúságot arról, hogy ő  az
   Isten küldötte vagy ő a Messiás. Talán arra számítanak, hogy Jézus nem tud
   semmilyen jelet  mutatni, s  ezzel elveszti  népszerűségét és  az  emberek
   bizalmát. Jézus  megtagadja  a farizeusok  kérését,  nem mutat  jelet,  és
   otthagyja őket.  A világ  számára csak  később mutatja  meg az  istenségét
   bizonyító jelet: a  kereszt és a  feltámadás jelét. Ez  a jel készteti  az
   embereket  állásfoglalásra,   elfogadják-e  hittel   vagy  sem?   Krisztus
   kereszthalála és feltámadása a halálból számunkra is az üdvösség jele.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Nekem Te  vagy az  Uram, akinek  akaratát a  sajátoménál jobban  szeretem!
   Mivel nem tudok  állandóan szavakkal  imádkozni; ha  valaha is  imádkoztam
   igazi odaadással,  most halld  meg kiáltásomat!  Fogadd kegyesen  a  Téged
   kérlelő odaadást, mint  végtelen kiáltást;  s hogy  szavaim még  méltóbbak
   legyenek a meghallgatásra, adj imádságomnak erőt és állhatatosságot!