[Evangelium] 2012-12-16

[Evangelium minden nap]

   2012. december 16. – Advent 3. vasárnapja

   Amikor Keresztelő  János bűnbánatot  hirdetett,  a nép  megkérdezte:  „Mit
   tegyünk?” „Akinek két  ruhája van  – válaszolta  –, az  egyiket ossza  meg
   azzal, akinek egy sincs. S akinek van ennivalója, ugyanígy tegyen.” Jöttek
   a vámosok is, hogy megkeresztelje őket, s így szóltak hozzá: „Mester,  mit
   tegyünk?” Ezt felelte nekik: „Ne követeljetek többet, mint amennyi meg van
   szabva.” Megkérdezték őt  a katonák is:  „Hát mi mit  tegyünk?” Nekik  így
   felelt: „Ne zsarnokoskodjatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek  meg
   zsoldotokkal.”
   A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem
   János-e a  Krisztus.  Ezért János  így  szólt hozzájuk:  „Én  csak  vízzel
   keresztellek titeket. De  eljön majd, aki  hatalmasabb, akinek  saruszíját
   sem vagyok méltó  megoldani. Ő  majd Szentlélekkel és  tűzzel fog  titeket
   megkeresztelni. Szórólapátját  már  a kezében  tartja,  hogy  megtisztítsa
   szérűjét: a  búzát  csűrébe  gyűjtse, a  pelyvát  meg  olthatatlan  tűzben
   elégesse.” És még sok mással is buzdította a népet. Így hirdette nekik  az
   üdvösséget.
   Lk 3,10-18

   Elmélkedés:

   Rögtön jövök
   A szokásos lendülettel  lépnék be a  cipőbolt ajtaján, de  az ajtó  zárva.
   Ekkor pillantom  csak meg  az orrom  előtt billegő  táblát: Rögtön  jövök.
   Sebaj, addig  benézek  a táskáshoz,  itt  van a  szomszéd  utcában,  úgyis
   kellene vennem egy hátizsákot unokaöcsémnek ajándékba. A kis bolt  ajtaján
   felirat fogad:  Rögtön jövök.  A tulajdonos  talán éppen  a  cipőboltossal
   találkozik? Aligha. Míg  visszaérnek, beugrok  az antikváriumba,  legalább
   nem kell a decemberi hidegben fagyoskodnom az utcán, gondolom magamban, de
   a könyvesbolthoz érve a  kilincsen kis táblát pillantok  meg. Nem, nem  az
   van ráírva, hogy Rögtön jövök, hanem a következő: Ebédszünet. Jó, rendben,
   halasszunk mindent fél órával későbbre, addig betérek gyerekkorom  kedvenc
   templomába. A templomban csend  fogad. Már elpakolták  a székeket arról  a
   helyről,  ahová  a  betlehemet  szokták  felállítani.  A  mellékoltárokról
   levették a terítőket, hogy kimosva,  tisztán tegyék vissza az ünnepre.  Az
   oldalhajóban a  földön  fekvő  hatalmas fenyőágak  várják,  hogy  helyükre
   kerülvén az  ünnepi  fényben díszelegjenek  pár  nap múlva.  A  karácsonyi
   előkészület jelei  mindezek. Csend  vesz körül.  Már csak  néhány nap  van
   karácsonyig. A csendben  titokzatos égi hangot  hallok: Rögtön jövök.  Más
   helyzetekben bosszantó lehet, de most megnyugtat ez az üzenet.

   Az adventi  időszak elmaradhatatlan  alakja,  az ószövetségi  idők  utolsó
   prófétája, a Megváltó előhírnöke, Keresztelő  Szent János tűnik fel a  mai
   vasárnap evangéliumában. Mindenki  ugyanazt kérdezi tőle:  Mit tegyünk?  A
   kérdés háromszor  hangzik el,  először a  nép, másodszor  a vámosok,  majd
   végül a  katonák  részéről,  és  mindenki  megkapja  a  személyre  szabott
   választ. Érdemes észrevennünk, hogy a kérdésfeltevés mögött nem valamiféle
   szalmaláng-lelkesedés húzódik meg, hanem  komoly elhatározás. A  kérdésben
   kifejeződik a készség, hogy  hajlandóak mindazt megtenni, amit  válaszként
   kapnak, s azon az úton járni, amit a felelet kijelöl számukra. Csak  akkor
   érdemes ugyanis sorsfordító helyzetekben lényeges kérdéseket feltenni,  ha
   valakiben megvan  ez  a  készség, határozottság,  elszántság.  Csak  akkor
   érdemes ilyen  kérdést  feltenni, ha  hisszük,  hogy a  válaszoló  hiteles
   feleletet ad és Isten akaratát közvetíti felénk.

   Keresztelő János az elsőként kérdező népnek azt feleli, hogy ennivalójukat
   és ruhájukat osszák meg a szegényekkel. A nagylelkűség gyakorlása  ugyanis
   ráirányítja a figyelmet Isten jóságára, aki nagylelkű szeretetből küldi el
   Fiát hozzánk. A vámosoknak, akik  köztudottan a maguk hasznára  dolgoztak,
   azt feleli  János,  hogy legyenek  becsületesek,  és az  anyagiakban  való
   gyarapodás érdekében ne csapjanak be senkit. A gazdagság, a  vagyonszerzés
   ugyanis alapvetően rossz irányba tereli az embert és eltéríti attól,  hogy
   a  gondviselő  Istenre  bízza  életét.  A  katonáknak  azt  válaszolja   a
   Keresztelő,  hogy  hatalmukkal  ne  éljenek  vissza  és  ne  alkalmazzanak
   erőszakot. A békességszerető lelkület visz ugyanis közelebb Isten  Fiához,
   aki születésével elhozza számunkra az áldott békét.

   Mit tegyünk?  –  kérdezik  napjainkban az  orvosok  és  az  egészségügyben
   dolgozók. Mit tegyünk?  – kérdezik  a tanárok és  a gyermekek  nevelésével
   foglalkozók. Mit tegyünk? – kérdezik  a tisztségviselők és a  hivatalokban
   dolgozók. Mit tegyünk? – kérdezik  a gyárakban, üzemekben dolgozó  kétkezi
   munkások. Mit tegyünk? – kérdezik a gyerekek, a fiatalok és a szülők?  Mit
   tegyünk? – kérdezik a betegek és az idősek?

   Napjainkban János bizonyára így válaszolna: Végezzétek munkátokat  odaadó,
   szolgáló szeretettel! Tanítsátok növendékeiteket az igazságra!  Végezzétek
   munkátokat  a  közösség  javára  tisztességesen!  A  becsületesen  végzett
   munkában  találjátok   meg   azt,  ami   emberségben   felemel!   Legyetek
   engedelmesek, növekedjetek tudásban és lélekben, legyetek Isten mintaképei
   családotokban!  Fogadjátok  szeretettel   a  betegség  és   az  idős   kor
   keresztjét!

   Aki most, az adventi időben megtalálja az Istenre figyelő csendet, választ
   fog kapni kérdésére. Legyen meg bennünk a készség, hogy Isten válaszát nem
   értjük félre, hanem maradéktalanul  megvalósítjuk azt! Induljunk bátran  a
   számunkra kijelölt úton! Mindannyiunk útja a betlehemi jászolhoz vezet.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Szűz Mária! A  mindenható Isten  egykor kiválasztott téged  arra, hogy  az
   Üdvözítő és Megváltó Anyja legyél, s te elfogadtad Isten akaratát.  Vezesd
   az embereket a Megváltó  felé! Segíts mindenkit,  hogy megtalálja az  utat
   Fiad felé! Segíts engem, hogy én  is utat mutassak Betlehem felé!  Segíts,
   hogy a  hitetlenség  sötétségében, a  kételkedés  homályában  tévelygőknek
   megmutassam Krisztust, a  hit forrását!  Segíts, hogy  megmutassam őt,  az
   egyetlen reményt  e  bizonytalan  világban!  Segíts,  hogy  az  Úr  örömét
   adhassam embertársaimnak! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121216.mp3