[Evangelium] 2012-12-14

[Evangelium minden nap]

   2012. december 14. – Péntek

   Egy alkalommal  így  szólt  Jézus  a  néphez:  „Kihez  hasonlítsam  ezt  a
   nemzedéket? Hasonlít  a  piacon  tanyázó  gyermekekhez,  akik  odakiáltják
   pajtásaiknak: „Furulyáztunk,  de  nem táncoltatok.  Siránkoztunk,  de  nem
   zokogtatok.” Eljött  János.  Nem eszik,  és  nem iszik;  azt  mondják  rá:
   „Ördöge van.” Eljött az Emberfia. Eszik-iszik, és azt mondják rá: „Lám,  a
   falánk, borissza  ember,  a  vámosok  és  a  bűnösök  barátja!”  Az  Isten
   bölcsességét azonban művei igazolták.”
   Mt 11,16-19

   Elmélkedés:

   A szentírástudósok  vélekedése  szerint talán  egy  korabeli  gyermekjáték
   mondókáját idézhette  Jézus ezekkel  a  szavakkal: „Furulyáztunk,  de  nem
   táncoltatok. Siránkoztunk,  de  nem  zokogtatok” (Mt  11,17).  A  talányos
   kijelentés egyaránt vonatkozhat  Keresztelő Szent Jánosra  és Jézusra  is,
   illetve az ő küldetésük eredményére.  Keresztelő Szent János a  prófétákra
   jellemző határozottsággal és  keménységgel lépett fel.  Feladata az  volt,
   hogy a Messiás előhírnökeként  bűnbánatot hirdessen. Sokan hallgattak  rá,
   de akadtak  olyanok is,  akik  szívük keménysége  miatt nem  ismerték  fel
   személyében az  Isten  emberét  és  nem fogadták  el,  hogy  általa  Isten
   figyelmezteti őket. Mondhatjuk, hogy ők  voltak azok, akiket nem  lehetett
   könnyekre, a bűnbánat könnyeire fakasztani.
   Jézus is átélte a hasonló eredménytelenséget. Hajlamosak vagyunk rá,  hogy
   csak a tanítását szívesen hallgató  tömegeket vegyük észre az  evangéliumi
   leírásokban, de valójában ezek a beszámolók nem hallgatnak arról sem, hogy
   voltak olyanok is, akik elutasították  Jézus személyét és nem fogadták  el
   tanítását.
   Kortársait  Jézus  azokhoz  a   korábbi  nemzedékekhez  hasonlítja,   akik
   elutasították a prófétákat, és  kételkedve fogadták mindazt, amit  általuk
   Isten üzent az ő népének. Az ő szava, beszédstílusa sokkal szelídebb  volt
   a próféták  és  Keresztelő  János szavainál.  Tanítása  igazi  örömhírként
   hangzott, de mégsem fogadta el mindenki  ezt a szabadságot hozó, a  lelket
   felemelő tanítást.  Vajon a  mi nemzedékünk  hogyan fogadná  őt? Vajon  én
   hogyan fogadnám őt? Az  nem járható út, hogy  semmi sem tetszik és  semmit
   nem tekintek életet irányító igazságnak. Az nem járható út, hogy semmilyen
   isteni  jelet  nem  fogadok  el.  Az  nem  járható  út,  hogy  senkinek  a
   személyében nem ismerem fel az Isten küldöttét.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, küldj ma is követeket hozzánk, akik utadat előkészítik, akik igédet
   hirdetik, miként János, a Keresztelő tette. Küldj ma is követeket hozzánk,
   akik készek  arra,  hogy  háttérben  legyenek,  hogy  Te,  Urunk,  bennünk
   növekedjél. Küldj ma is  követeket hozzánk, akik  érted és nem  önmagukért
   élnek. Adj  bocsánatot  és új  kegyelmet,  hogy szolgálhassunk  Neked,  és
   előkészíthessük számodra az utat az emberek között, hogy  megvalósulhasson
   a Te országod.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121214.mp3