[Evangelium] 2012-12-05

[Evangelium minden nap]

   2012. december 5. – Szerda

   Abban az időben Jézus a  Galileai-tengerhez érkezett. Fölment egy  hegyre,
   és leült.  Nagy sokaság  jött hozzá.  Hoztak magukkal  sántákat,  bénákat,
   vakokat,  némákat  meg  sok  más   beteget,  és  lába  elé  tették   őket.
   Valamennyiüket meggyógyította. Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek,
   a bénák meggyógyulnak,  a sánták  járnak és  a vakok  látnak, elámult,  és
   magasztalta Izrael Istenét.  Jézus akkor összehívta  tanítványait, és  így
   szólt hozzájuk: „Sajnálom a  népet. Már harmadnapja kitartanak  mellettem,
   és nincs  mit  enniük. Nem  akarom  étlen  hazaküldeni őket,  hogy  ki  ne
   dőljenek az úton.”  A tanítványok erre  megjegyezték: „De honnan  szerzünk
   itt a  pusztában annyi  kenyeret, hogy  ekkora tömeget  ellássunk?”  Jézus
   megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?”  „Hét, és néhány apró halunk”  –
   felelték. Erre  meghagyta a  népnek, hogy  telepedjék le  a földre.  Aztán
   fogta a  hét kenyeret  és  a halakat,  hálát  adott, megtörte  és  odaadta
   tanítványainak, a tanítványok pedig a  népnek. Miután mindnyájan ettek  és
   jóllaktak, hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze.
   Mt 15,29-37

   Elmélkedés:

   A kenyérszaporítás csodáját  gyógyítások előzik  meg. Az  emberek azzal  a
   szándékkal viszik  Jézushoz  a  különféle  betegségben  szenvedőket,  hogy
   gyógyulást kérjenek  számukra. Talán  hallottak  róla, hogy  korábban  más
   helyeken milyen  csodákat  tett,  vagy esetleg  személyesen  is  láthatták
   egy-egy csodáját. Most újra betegeket  visznek hozzá, vakokat és  némákat,
   sántákat és bénákat  a gyógyulás  reményében. Miért is  volna a  csodatevő
   tanító szűkmarkú?  Miért  ne  tenne  újabb  csodákat?  Miért  tagadná  meg
   segítségét bárkitől is?
   Jézus látja ezeknek az embereknek az elesettségét. A betegeket, akiken nem
   tud senki ember segíteni, hiába  is vitték őket orvosokhoz,  gyógyítókhoz.
   Máté  evangélista   nagyon  egyszerűen   írja  le   az  Úr   cselekedetét:
   „Valamennyiüket meggyógyította” (Mt 15,30). Mert miért is volna  szűkmarkú
   az Isten?  Miért  ne mutatná  meg  irgalmát  és jóságát  azok  felé,  akik
   kifejezik iránta  hitüket  és  bizalmukat? Miért  tagadná  meg  segítségét
   azoktól, akiken egyedül ő képes segíteni?
   A csodás gyógyításokat követően az  isteni jóság újabb jele nyilvánul  meg
   akkor, amikor  a  pusztában tartózkodó  és  ott megéhező  emberek  számára
   ennivalót ad Jézus. Megszaporítja a hét  kenyeret és a néhány apró  halat,
   hogy a tömegben mindenki számára elegendő táplálék jusson. Ez a csoda  már
   előrevetíti az Oltáriszentség csodáját, amely élő kenyérben Jézus  önmagát
   adja  nekünk.   Hiszek-e   Jézus  Krisztus   valóságos   jelenlétében   az
   Oltáriszentségben? Hiszek-e az önmagát nekünk ajándékozó Istenben?  Hittel
   készülök-e születésének ünnepére?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz  utunk.
   Töltsd el szívünket életadó  Lelkeddel, itass át  és végy birtokba  minket
   oly teljességgel, hogy életünk már csak a Te kisugárzásod legyen.  Ragyogj
   át rajtunk, és úgy  élj bennünk, hogy mindenki,  akivel találkozunk, a  Te
   jelenlétedet érezze  meg általunk.  Többé már  ne minket  lássanak,  hanem
   egyedül Téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan  Te
   ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121205.mp3