[Evangelium] 2012-08-12

[Evangelium minden nap]

   2012. augusztus 12. – Évközi 19. vasárnap

   Abban az  időben: A  zsidók zúgolódni  kezdtek (Jézus)  ellen, amiért  azt
   mondta: „Én vagyok az égből alászállott kenyér.” Így érveltek: „Nem  Jézus
   ez, Józsefnek a fia, akinek ismerjük apját, anyját? Hogyan mondhatja  hát:
   az égből szálltam alá?” Jézus  azonban így szólt: „Ne zúgolódjatok  egymás
   között. Senki sem  jöhet hozzám, hacsak  az Atya, aki  engem küldött,  nem
   vonzza – és én feltámasztom az  utolsó napon. Meg van írva a  prófétáknál:
   Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára,  és
   tanul tőle, hozzám jön.  Nem mintha valaki is  látta volna az Atyát,  csak
   aki az Istentől van, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki
   hisz bennem, annak  örök élete van.  Én vagyok az  élet kenyere.  Atyáitok
   mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez az a kenyér, amely az  égből
   szállott alá, hogy  aki ebből  eszik, meg ne  haljon. Én  vagyok az  égből
   alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér  pedig,
   amelyet én adok, az én testem a világ életéért.”
   Jn 6,41-51

   Elmélkedés:

   Örök élet
   A  mai  evangéliumban   érdekes  beszélgetést,   vitát  hallottunk   Jézus
   származásáról. A szereplők egyrészt Jézus, aki azt állítja magáról, hogy ő
   „az égből szállott kenyér”, valamint  a zsidók, akiket az evangélista  nem
   nevez meg  közelebbről.  Feltételezhetjük, hogy  írástudók  és  farizeusok
   lehettek a vitapartnerek,  hiszen más  alkalmakkor is  ők szálltak  vitába
   Jézussal, illetve ők voltak annyira járatosak a vallási kérdésekben,  hogy
   arról magasabb  szinten  beszélni  tudjanak.  Mivel  Jézus  emberként  áll
   előttük, ezért számukra elfogadhatatlan volt  az a kijelentés, hogy  Jézus
   az égből, a mennyből származik.

   A vitát a  csodálatos kenyérszaporítás  és Jézus vízen  járása előzi  meg.
   Mindkét esemény  megmagyarázhatatlan hit  nélkül. Hogyan  képes egy  ember
   néhány halból és kenyérből sok ezer embert jóllakatni? És hogyan képes egy
   ember a víz tetején járni úgy,  hogy nem süllyed el? Mivel  magyarázhatóak
   ezek a csodák? Elfogadható magyarázat  csak azok számára van, akik  hiszen
   Jézus istenségében. Akik  hiszik, hogy Jézus  valóban Isten, azok  könnyen
   elfogadják, hogy  isteni  hatalmával  volt képes  megszaporítani  a  kevés
   ennivalót  és  isteni  erejével  volt  képes  felülemelkedni  a  természet
   törvényein. Akik pedig  hitetlenkedve szemlélték  ezt a  két esetet,  azok
   most hitetlenkedve hallgatják, amit Jézus a saját származásáról állít.  Ők
   továbbra  is  csak   egy  embert  látnak   Jézus  személyében.   Szomorúan
   állapíthatjuk meg, hogy  azok számára,  akik nem nyitják  meg szívüket  az
   igazság felé, Jézus  akárhány jelet  mutathat, akárhány  csodát tehet,  ők
   megmaradnak hitetlenségükben és nem képesek eljutni a hitre. És  szomorúan
   mondhatjuk, hogy ez napjainkban is  így van. Vannak emberek, akik  számára
   semmilyen figyelmeztetés nem elég, semmit nem tekintenek isteni jelnek.

   És ha már egy nagy ugrással Jézus korából napjainkba jutottunk,  maradjunk
   is itt. Kinek van ma szüksége arra, hogy Istenről beszéljenek neki?  Kinek
   van szüksége arra, hogy arról beszéljenek neki, hogy Jézus Isten volt, aki
   olyan rendkívüli dolgokra volt képes, mint a kenyerek megszaporítása  vagy
   tudott a víz tetején járni? Napjaink tudománya jól megvan Isten nélkül.  A
   még  nyitott  kérdésekre  a   tudósok  olyan  magyarázatokat,   válaszokat
   keresnek,  amelyekben  nincs  helye  az  Istennek.  Isten  nélkül  akarnak
   mindenre tudományos magyarázatot találni. Persze régen is voltak és ma  is
   vannak hívő  tudósok, akik  eljutnak ahhoz  a pontig,  ahol már  megsejtik
   Isten jelenlétét,  titkát,  de  talán  ők  vannak  kisebbségben.  Napjaink
   művészete szintén jól  megvan Isten nélkül.  Évszázadokkal ezelőtt  szinte
   minden művészeti  alkotás  hitből  született, a  hívő  művész  fejezte  ki
   alkotásával Isten-hitét.  Napjainkra ez  erősen megcsappant.  A  gazdasági
   élet irányítói  szintén nem  kérnek Istenből.  Ezért is  jutottunk a  nagy
   gazdasági világválságba.  És  a  politikai vezetők?  Nekik  szükségük  van
   Istenre? Dehogy! Emlékezzünk csak vissza  arra, hogy pár éve milyen  heves
   tiltakozások voltak az ellen, hogy Isten és a kereszténység bekerüljön  az
   Európai Unió alkotmányába.

   Tényleg, ki igényli manapság,  hogy Istenről beszéljünk  neki? Talán az  a
   fiatal, aki egész nap a számítógép  előtt ül és a közösségi oldalakon  éli
   valójában nem létező életét? Vagy talán  egy másik, akinek már eszébe  sem
   jut, hogy átszóljon szomszédban lakó barátjának, hogy üljenek le a kertben
   a diófa alá  egy jó beszélgetésre,  hanem inkább küld  neki az  interneten
   néhány mosolygó  c-vitamint? Vagy  talán a  harmadik fiatal,  aki  büszkén
   mutatja társainak,  hogy  csuklótól könyékig  belépő-karszalagok  borítják
   karját, mert  28  bulizós fesztiválon  volt  a nyár  folyamán?  Kinek  van
   szüksége arra, hogy Istenről beszéljenek neki? És természetesen nem csak a
   beszédről van itt szó! Kinek van szüksége arra, hogy higgyen Istenben?  Ki
   igényli, hogy megtanítsák az Istennel való életre?

   A mai evangélium kulcsszava  az „örök élet”. Jézus  ezt mondja: „Aki  hisz
   bennem, annak örök élete van” (Jn  6,47). Az a tapasztalatom, hogy  akiben
   megvan az örök élet  utáni vágy, annak  lehet, érdemes beszélni  Istenről.
   Mindegy, hogy az illető gyermek, fiatal, felnőtt vagy idős, mindegy,  hogy
   tudós vagy művész, mindegy, hogy tehetős vagy szegény, mindegy, hogy  több
   diplomás vagy szerényebb képességű,  ha valakiben él  az örök élet  vágya,
   annak érdemes beszélnünk Istenről, mert egedül Isten adhatja meg  bárkinek
   az örök életet. Aki szeretne túllépni tudománya vagy művészete határain és
   aki ki akar  mozdulni a  számítógépek virtuális  világából, annak  érdemes
   beszélnünk Istenről.  Úgy  tapasztalom, hogy  aki  nem túlélni  akarja  az
   életet, hanem  lehetőséget  lát saját  életében,  hogy másokat  és  Istent
   szolgálja képességeivel, abban  megvan az örök  élet vágya, mert  olyasmit
   szeretne, ami túlmutat a földi életen. A mai evangélium kapcsán próbáljunk
   meg őszintén válaszolni egy nagyon egyszerű kérdésre: Él-e bennem az  örök
   élet vágya?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus  Krisztus! Nagylelkűségedet  csodáljuk az  Oltáriszentségben,
   amelyben titokzatos módon jelen  vagy és magadat  adod nekünk. Mély  hálát
   érzünk irántad, hiszen te egészen  egyszerű módon, megtört kenyérben  adod
   magadat  nekünk.  Egyszerű  módon   adsz  lehetőséget  arra,  hogy   veled
   egyesüljünk. Irántad való  szeretetünk jeleként  veszünk téged  magunkhoz.
   Változtass, alakíts át  minket, hogy áldozattá  váljunk és neked  ajánljuk
   életünket! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!