[Evangelium] 2011-09-28

[Evangelium minden nap]

   2011. szeptember 28. - Szerda

   Amikor már közel  voltak Jézus szenvedésének  és megdicsőülésének  napjai,
   elhatározta, hogy tanítványaival  Jeruzsálembe megy.  Történt pedig,  hogy
   útközben valaki  így  szólt hozzá:  „Követlek,  bárhová mégy.”  Jézus  így
   válaszolt:  „A  rókának  van  odúja,  az  ég  madarainak  fészke,  de   az
   Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”
   Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt:  „Uram,
   engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a  holtakra,
   hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az
   Isten országát.”
   Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram,  követlek téged, de engedd meg,  hogy
   előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus  így válaszolt: „Aki kezét az  eke
   szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
   Lk 9,57-62

   Elmélkedés:

   Jézus mai példázatai kizökkentik a hallgatóságot és minket is abból,  hogy
   a megszokott szemszögből nézzük a világot és benne saját életünket, és egy
   új  távlatból,  a  tanítványság  látószögéből  világítanak  rá  az   ember
   hivatására. A tanítvány  ugyanis, aki életét  egészen Krisztus  követésére
   szenteli, nem azzal törődik, hogy éppen  hol fog aludni, de nem is  azzal,
   hogy eltemesse  a  halottakat  vagy  múltat, s  nem  a  szeretteitől  való
   elbúcsúzás a gondja.  A tanítvány  egyedül mesterére  figyel, aki  mellett
   elkötelezte magát. Úgy tűnik, hogy az talál ki magának mindenféle hirtelen
   intéznivalót, akiben nem elég komoly az elhatározás Jézus követésére. Kész
   vagyok-e azonnal indulni, ha engem hív Jézus?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram és Üdvözítőm, Jézus Krisztus!  Adj nekem kedvet és lehetőséget,  hogy
   téged mindinkább  megismerhesselek,  mindjobban megszeresselek,  és  egyre
   hívebben kövesselek.  Buzdító  kegyelmed  hívása nálam  ne  süket  fülekre
   találjon,  hanem  legyek  mindenkor   kész,  hogy  akaratodat   odaadással
   teljesítsem! Szembefordulok önszeretetemmel  és önzésemmel,  s követlek  a
   gyalázatban,  szegénységben   és  üldöztetésben.   Teljesen  újjá   akarok
   születni, a  régi magamat  levetkőzni,  hogy már  ne  én éljek,  hanem  te
   énbennem.