[Evangelium] 2011-09-18

[Evangelium minden nap]

   2011. szeptember 18. – Évközi 25. vasárnap

   Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek
   országa olyan, mint amikor  egy gazda kora  reggel kiment, hogy  szőlőjébe
   munkásokat fogadjon. Miután napi  egy dénárban megegyezett a  munkásokkal,
   elküldte őket a szőlőjébe.  A harmadik óra körül  megint kiment, s  látta,
   hogy mások  is ácsorognak  ott  tétlenül a  piactéren. Ezt  mondta  nekik:
   „Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami  jár, megadom majd nektek.” Azok el  is
   mentek. Majd a  hatodik és  a kilencedik  órában újra  kiment és  ugyanígy
   cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat
   talált. Megkérdezte  tőlük: „Miért  álldogáltok itt  egész nap  tétlenül?”
   Azok ezt  válaszolták: „Mert  senki  sem fogadott  fel minket.”  Erre  azt
   mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!”

   Amikor beesteledett, a  szőlősgazda így szólt  intézőjéhez: „Hívd össze  a
   munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!”  Először
   azok jöttek  tehát, akik  a  tizenegyedik óra  körül kezdtek,  és  egy-egy
   dénárt kaptak.  Amikor az  elsők  jöttek, azt  hitték, hogy  nekik  többet
   fognak adni,  de  ők  is  csak egy-egy  dénárt  kaptak.  Amikor  átvették,
   zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak,
   és ugyanúgy  bántál  velük,  mint  velünk, akik  a  nap  terhét  és  hevét
   viseltük!” Ő  azonban  ezt felelte  az  egyiküknek: „Barátom,  nem  vagyok
   igazságtalan veled. Nemde  egy dénárban  egyeztél meg velem?  Ami a  tied,
   fogd és menj! Én  ennek az utolsónak is  annyit szánok, mint neked.  Talán
   azzal, ami az  enyém, nem  tehetem azt,  amit akarok?  Vagy rossz  szemmel
   nézed, hogy én jó vagyok?” Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből
   utolsók!
   Mt 20,1-16a

   Elmélkedés:

   Igazságosság és irigység
   A mai evangéliumban az egyik legismertebb bibliai példabeszédet hallottuk.
   Türelmesen  végighallgatjuk,  hogy  a   gazda  a  nap  különböző   óráiban
   munkásokat fogad fel, és magunkban helyeseljük eljárását. Milyen jó,  hogy
   munkát ad az embereknek, akik így gondoskodni tudnak családjukról.  Amikor
   azonban a fizetésre kerül  sor, akkor nem  csak egyes munkások  háborodnak
   fel, hanem  bizonyára  a mi  adrenalin  szintünk is  megugrik,  felmegy  a
   vérnyomásunk, s  ha  nem  a  templomban volnánk,  talán  hangosan  fel  is
   kiáltanánk: „Micsoda igazságtalanság!”  Valóban, emberi  igazságérzetünket
   sérti a  történet lezárása.  Emberileg  nézve több  fizetést  érdemelnének
   azok,  akik  egész  nap  fárasztó  munkával  dolgoztak,  mint  azok,  akik
   kevesebbet  dolgoztak.  Minden   embertől  elvárható,  hogy   cselekedetei
   igazságosak  legyenek.  Az  igazságosság  elve  pedig  azt  jelenti,  hogy
   mindenkinek azt adjuk, ami neki jár, tehát a többet dolgozó embernek  több
   fizetség járna. A törtnetben a gazda Istent jelképezi, s rögtön felmerül a
   kérdés bennünk: Akkor tehát Isten igazságtalan az emberekkel?

   Mielőtt azonban megnéznénk, hogy  Isten mégiscsak igazságos, ráadásul  más
   erények is kiegészítik igazságosságát, térjünk még egy kicsit vissza a  mi
   emberi igazságérzetünkhöz!  Jézus  ugyanis  több  olyan  példabeszédet  is
   mondott, amelyeknek  a  csattanója,  a lezárása  szintén  erősen  provokál
   bennünket. Az nem sérti az igazságérzetünket, amikor a mindenét  eltékozló
   fiút apja  örömmel  fogadja  és  nagy ünnepséget  rendez  számára?  A  fiú
   helyében nem  sértené,  de  a  bátyja  helyében  igen.  Az  nem  sérti  az
   igazságérzetünket, amikor a  bárány a pásztor  otthagyja az egész  nyájat,
   hogy az egyetlen elveszett után menjen, s ezzel bizonyára veszélynek teszi
   ki a többit magára hagyván őket?  Ha én volnék az egyetlen elveszett,  nem
   sértené, de ha  kilencvenkilenc között lennék,  akkor sértené. Úgy  tűnik,
   hogy minden  csak  nézőpont kérdése.  A  mai példabeszédben  a  kevesebbet
   dolgozók nem  háborodnak  fel,  hanem  csak a  kora  reggel  óta  dolgozók
   méltatlankodnak. Mi is csak akkor tartanánk igazságtalannak a történteket,
   ha az egész  nap dolgozók  között lennénk,  ha viszont  a délután  munkába
   állók lennénk,  akkor  csendben  meghúznánk magunkat,  és  örülnénk,  hogy
   milyen jól jártunk.

   Tudom, hogy  egyesek  még mindig  azt  hajtogatják magukban,  hogy  igenis
   igazságtalan volt a  szőlősgazda. Rendben,  nézzük meg,  hogy valóban  így
   van-e? Ha szóba jöhet az igazságtalanság, akkor nyilvánvalóan csak azokkal
   szemben, akik  reggel óta  dolgoztak. A  történet azzal  kezdődött hogy  a
   szőlőskert gazdája reggel megegyezik a munkásokkal, hogy a napi bérük  egy
   dénár lesz. Este megkapták  a megígért, a  közösen elfogadott bért?  Igen,
   hiánytalanul megkapták. Pontosan annyit kaptak, amennyiben megegyeztek,  s
   erre figyelmezteti is őket a gazda. Akkor hol van itt az  igazságtalanság?
   Nem igazságtalanság van itt  a gazda részéről,  hanem irigység a  munkások
   részéről, akik  irigyelték  a  többieket, hogy  ők  kevesebb  munkáért  is
   ugyanannyi bért kaptak. Tehát  nem az Isten  igazságtalan, hanem az  ember
   irigy! Ha összehasonlítjuk a többiekkel őket, akkor azt mondhatnánk,  hogy
   nem érdemelték  meg. De  miért  ne lehetne  hozzájuk nagylelkű?  A  többet
   dolgozókkal a gazda igazságos volt,  hiszen pontosan megkapták bérüket,  a
   többiekhez pedig nagylelkű volt.

   Jézus példabeszéde az  igazságos és  nagylelkű Istenről  szól, aki  meghív
   minket szolgálatára. A  bér, a  fizetség, a jutalom,  amit Isten  felkínál
   mindenki számára az üdvösség,  az örök élet.  A fizetség mindenki  számára
   ugyanaz. Isten nem  tesz különbséget az  emberek között, mindenki  számára
   ugyanazt szeretné adni. Ha engedelmes szolgáiként élünk, számíthatunk erre
   a jutalomra. De irigység ne  legyen bennünk! Inkább Istenhez hasonlóan  mi
   is legyünk nagylelkűek!  Mert legyünk őszinték  magunkhoz: sok-sok  bűnünk
   miatt megérdemeljük az egy dénárt, az üdvösséget, az örök életet?  Aligha.
   Ha Isten csak igazságos  volna, akkor mi  büntetést érdemelnénk. De  Isten
   nem csak igazságos, hanem irgalmas is! Ha elnyerjük az örök életet, az nem
   a mi érdemeinknek, hanem Isten nagylelkűségének köszönhető!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Mennyei Atyám! Kifejezem hálámat,  hogy meghívtál szolgálatodra.  Egyetlen
   jutalomért,  az   örök  üdvösségért   fáradozok,  s   tudom,  hogy   ennek
   elnyeréséért érdemes mindent megtennem. Elismerem, hogy bűnös vagyok,  aki
   a te  kegyelmeddel  mégis  felemelkedhetek  elesettségemből.  Légy  hozzám
   irgalmas! Légy hozzám nagylelkű! Légy velem megbocsátó!