[Evangelium] 2011-09-01

[Evangelium minden nap]

   2011. szeptember 1. - Csütörtök

   Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett
   köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján
   két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták.
   Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy
   vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a
   népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a
   mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta
   Simon –, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te
   szavadra, kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy
   szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak,
   hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a
   két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus
   lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös
   ember vagyok.” A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt
   félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus
   fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj!
   Ezentúl emberhalász leszel.” Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket
   elhagyva követték Jézust.
   Lk 5,1-11


   Elmélkedés:
   Ezentúl emberhalász leszel – mondja Jézus Péternek a csodálatos
   halfogást követően. Minden emberhalász Isten üzenetével, Isten
   tanításának hirdetésével fogja az embereket, de nem önmaga, hanem Jézus
   számára. Ha a halászat-horgászat hasonlatánál akarunk maradni, akkor
   úgy fogalmazhatunk, hogy ez az emberhalászat csak akkor eredményes, ha
   vannak olyanok, akik megeszik a csalétket, azaz hallgatják a tanítást.
   A halászatnak az a célja, hogy a vízből kifogjuk a halakat, s megegyük,
   és ez a hal életébe kerül. Az emberhalászatnak azonban nem az a célja,
   hogy a természetes élettérből kiszakítva az ember halálát okozza, hanem
   Jézus szolgálatába szeretne állítani és az Ő közösségébe hív.
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, kérlek, engedd a szeretettel megízlelni azt, amit ízlelek az
   ismerettel; éljem át az érzéssel azt, amit átélek értelmemmel. Többel
   tartozom neked, mint ami vagyok teljes önmagamban, de nincsen másom; s
   még magamat sem tudom önmagam által teljesen visszaadni.
   Uram, legalább ezt az én egész valómat vond be szeretetedbe. Egész
   voltom a teremtés által a tied, add, hogy egészen a tied legyen a
   szeretet által is.Nézz Uram, szívemre, ezt szeretné, de magától nem
   képes erre. Add meg te, amire nem képes. Engedj belépnem szereteted
   szentélyébe.