[Evangelium] 2011-10-30

[Evangelium minden nap]

   2011. október 30. – Évközi 31. vasárnap

   Abban az időben Jézus így beszélt  a tömeghez és a tanítványokhoz:  „Mózes
   tanítószékében az  írástudók  és  a  farizeusok  ülnek.  Tegyetek  meg  és
   tartsatok meg  ezért  mindent,  amit mondanak  nektek,  de  tetteikben  ne
   kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt
   elviselhetetlen terheket kötöznek össze  és helyeznek az emberek  vállára,
   de maguk  egy ujjal  sem hajlandók  mozdítani rajta.  Amit tesznek,  azért
   teszik, hogy  lássák őket  az emberek.  Szélesre szabják  imaszíjukat,  és
   köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre
   ülni, a zsinagógában  pedig az  első székekbe. Elvárják,  hogy az  emberek
   köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek  szólítsák
   őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek,  mert egy a ti Mesteretek,  ti
   pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit  magatok
   közül, mert  egy a  ti  Atyátok, a  mennyei.  És tanítónak  se  hívassátok
   magatokat, hisz egy a ti  tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb  köztetek,
   az legyen a többi  szolgája. Aki önmagát  magasztalja, azt megalázzák,  és
   aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.”
   Mt 23,1-12

   Elmélkedés:

   Szívemnek szól
   A világhírű orgonistának és zeneszerzőnek, Johann Sebastian Bachnak  egyik
   művéről mondta valaki, hogy aki csak a fülével hallgatja, az nem is hallja
   ezt a  zenét. Bizonyára  Bach  egész életművére  igaz ez  a  megállapítás.
   Zenéjének lényegét  és  mondanivalóját az  értheti  meg, aki  nem  csak  a
   fülével  hallgatja  a  dallamokat,  hanem  megérinti  szívét  és  tevékeny
   szeretetre ösztönzi  őt.  Az ilyen  ember  számára megtelik  élettel  Bach
   muzsikája és életté változik zenéje. A fiataloknak ezt ugyan hiába mondom,
   mert ők egy néhány  perces zeneszámot is  ritkán hallgatnak végig,  inkább
   húsz  másodpercenként  újat  kezdenek.   A  komolyzenéhez  ezzel   szemben
   szükséges, hogy az ember le tudjon ülni egy órára nyugodtan.

   Nem zenehallgatási szokásokról szeretnék ma elmélkedni, hanem arról,  hogy
   hogyan hallgatjuk  Isten szavát,  üzenetét. Jézus  a mai  evangéliumban  a
   farizeusokról, a zsidó  nép egyik vallási  csoportjának tagjairól  beszél.
   Tanításuk igazságát nem vitatja a  mi Urunk, de magatartásukat ez  esetben
   is és más  alkalmakkor is  erősen kritizálja,  képmutatónak nevezve  őket.
   Vajon miben hibáztak ők, a vallási vezetők? Jézus szerint éppen a  vallási
   magatartásukkal van a gond, pedig  arról voltak híresek, hogy a  legjobban
   ismerték a  törvényeket  és  előírásokat, sőt,  ügyeltek  is  azok  pontos
   betartására. Miben  hibáztak  az írástudók  és  a farizeusok?  A  bevezető
   példához visszatérve  így  mondanám:  Csak  a  fülükkel  hallgatták  Isten
   szavát. És ennek következményeként nem  értették meg Isten tanításának  és
   törvényeinek lényegét. Nem jutottak el annak mélységéig, nem érintette meg
   szívüket.  Ettől  akar   óvni  bennünket   Jézus,  s   ezért  nem   tartja
   viselkedésüket követendő példának.

   A nehezen észrevehető farizeusi  lelkület könnyen elhatalmasodna  rajtunk,
   ha ezen a ponton nem önmagunknak  tennénk fel a kérdést: Hogyan  hallgatom
   Isten  szavát?  Megérinti-e  szívemet,  lelkemet?  Indít-e  a   felebaráti
   szeretet gyakorlására? Indít-e Isten felé? Ha csupán a fülemmel  hallgatom
   Isten szavát,  aligha  fogom megérteni  lényegét,  s aligha  fog  életemet
   alakító és átalakító  erővé válni.  Mindenekelőtt azt  a jézusi  felhívást
   kell meghallanom, amivel az  Úr elkezdte működését: Tartsatok  bűnbánatot!
   Ez a bűnbánat és a bűnbánat mögött meghúzódó alázat hiányzik a  farizeusok
   magatartásából. És ha bennem nincs meg  ez az őszinte bűnbánat és  alázat,
   akkor én is csak egy farizeus vagyok. Jézus nagyon könyörtelenül beszél  a
   farizeusokkal, amikor  leleplezi  álnokságukat és  vakságukat.  Ugyanakkor
   nagy irgalommal  és  könyörülettel  beszél a  bűnös,  de  bűnüket  megbánó
   emberekkel.

   Érdekes, hogy miközben  Jézus tudja,  hogy a  bűnös bármelyik  pillanatban
   megtérhet –  és  erre jó  példa  a  vele egy  időben  keresztre  feszített
   gonosztevő megtérése halála  előtt – tehetetlen  a farizeusokkal  szemben,
   akik tulajdonképpen elzárkóznak  az isteni szeretet  és irgalmasság  elől.
   Jézus egykor  sokat kért  tanítványaitól  és mai  is legalább  ennyit  kér
   tőlünk, követőitől. Első  kérése megtérésünket  kívánja. A  bűn az  isteni
   szeretettől való  eltávolodás,  a  szeretet hiánya.  Orvosolni  nem  lehet
   másként, csak  a  szeretettel.  Hiszem-e, hogy  Isten  képes  kigyógyítani
   bűneimből a megbocsátás által? Enélkül csak a szégyen és a félelem  marad.
   Jézus megtérésre és  bűnbánatra hívó szava  nem a fülemnek  szól, hanem  a
   szívemnek. És  ez csodálatosabb  mint Bach  vagy bármelyik  más  világhírű
   zeneszerző legsikeresebb  műve.  Ennél  csak az  irgalomban  gazdag  Isten
   megbocsátó szava csodálatosabb.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram,  Jézus!  Te  vagy  az  irgalom  kimeríthetetlen  forrása.  Te   vagy
   Megváltóm, aki megszabadítasz bűneimtől. Alázattal és bűnbánattal  járulok
   eléd. Segíts, hogy  bűneimben se  felejtsem: van kiút  számomra a  bűnből,
   mert te új lehetőséget adsz. Légy hozzám és minden emberhez irgalmas!