[Evangelium] 2011-10-26

[Evangelium minden nap]

   2011. október 26. – Szerda

   Abban az  időben  Jézus  Jeruzsálem  felé  tartott.  Útközben  tanított  a
   városokban és  falvakban,  melyeken  áthaladt.  Valaki  megkérdezte  tőle:
   „Uram, kevesen vannak,  akik üdvözülnek?” Ő  így válaszolt:  „Törekedjetek
   bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de
   nem tudnak. A ház  ura felkel és  bezárja az ajtót,  ti kint rekedtek,  és
   zörgetni kezdtek az  ajtón: Uram, nyiss  nekünk ajtót. Erre  ő azt  feleli
   nektek: Nem tudom,  honnan vagytok. Akkor  ti bizonygatni kezditek:  Veled
   ettünk és ittunk, a mi utcánkban  tanítottál. De ő megismétli: Nem  tudom,
   honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti, gonosztevők! Ott majd sírás  és
   fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a
   prófétákat az  Isten országában,  magatokat meg  kitaszítva onnan.  Jönnek
   majd keletről és  nyugatról, északról  és délről, és  helyet foglalnak  az
   Isten országában. Íme,  így lesznek  az utolsókból elsők,  és az  elsőkből
   utolsók!”
   Lk 13,22-30

   Elmélkedés:

   Egy ismeretlen személy az üdvösségre jutó emberek számáról kérdezi  Jézust
   a mai evangéliumban. Az illető valószínleg nem tartozott Jézus  tanítványi
   köréhez,  hiszen  akkor  erről   bizonyára  említést  tett  volna   Lukács
   evangélista. Maga  a furcsa  kérdés  is arra  utal,  hogy a  kérdező  most
   találkozott először Jézussal,  mert egy tanítványnak  inkább az a  fontos,
   hogy ő maga üdvözülni fog-e. És minket sem elsősorban az üdvözültek  száma
   érdekel, hanem az, hogy  én eljuthatok-e az üdvösségre,  és it kell  ennek
   érdekében tennem.
   Jézus szavaiból  kiderül,  hogy nem  elég  dicsekedni azzal,  hogy  valaki
   ismeri őt  vagy hallgatja  tanítását,  hanem személyes  kapcsolatban  kell
   élnünk vele.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Jézus Krisztusom, az örök Atyának Fia, Uram és királyom! Mit hagytál te  a
   világra, tieidre, mit örökölhettünk tőled? Mit mondhattál mást a magadénak
   a szenvedésen, gyötrelmeken és szégyenen kívül, a kereszten kívül,  melyen
   kínlódva fejezted be életed?
   Ha igazi  gyermekeid akarunk  lenni, Uram,  ha örökségünkről  nem  akarunk
   lemondani, akkor  vállalnunk kell  a szenvedést  nekünk is,  s nem  szabad
   elmenekülnünk elõle!
   Avilai Szent Teréz