[Evangelium] 2011-10-02

[Evangelium minden nap]

   2011. október 2. – Évközi 27. vasárnap

   Abban az  időben  Jézus  ezt  mondta  a  főpapoknak  és  a  nép  véneinek:
   Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki  szőlőt
   telepített, bekerítette sövénnyel, belül  pedig (a sziklába)  taposógödröt
   vágott, és  őrtornyot épített.  Aztán rábízta  a szőlőt  a munkásokra,  és
   elutazott.  Amikor   eljött   a   szüret  ideje,   elküldte   szolgáit   a
   szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások  megragadták
   a szolgáit, s  az egyiket  összeverték, a másikat  megölték, a  harmadikat
   pedig megkövezték. Erre  más szolgákat küldött,  többet, mint először,  de
   ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a  fiát küldte le hozzájuk, mondván:  „A
   fiamat csak megbecsülik!” Mikor azonban a szőlőmunkások meglátták a  fiút,
   így szóltak egymáshoz:  „Ez itt az  örökös! Gyertek, öljük  meg, és  miénk
   lesz az öröksége!” Meg is ragadták  őt, kidobták a szőlőből, és  megölték.
   Amikor  megjön  a  szőlőskert   ura,  ugyan  mit   tesz  majd  ezekkel   a
   szőlőmunkásokkal? Ezt  válaszolták:  „Gonoszul elbánik  a  gonoszokkal,  a
   szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést.”
   Jézus így folytatta: „Nem  olvastátok soha az írásokban:  A kő, melyet  az
   építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben
   csodálatos ez! Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és
   olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.”
   Mt 21,33-43

   Elmélkedés:

   A végsőkig elmenni
   Emlékszem  egy  televíziós  műsorban   szereplő  édesanyára,  aki   súlyos
   betegségben szenvedő gyermeket  szült a világra.  Ilyen helyzetben  sajnos
   egyesek igyekszenek megszabadulni a beteg kisgyermektől, mert nem  akarják
   vállalni a nehézségeket, s talán saját kényelmükről kellene lemondaniuk  a
   gyermek javára.  De ez  az  édesanya –  hála  Istennek –  egészen  másként
   gondolkozott. Tudta, hogy  az élete  és egész  családjuk élete  gyökeresen
   megváltozik és  sok  áldozatot  fog  követelni  tőlük  a  gyermekről  való
   gondoskodás. Nagyon  elszánt volt,  amikor azt  mondta, hogy  kész  minden
   áldozatot meghozni  és  kész  a  végsőkig  elmenni,  hogy  beteg  gyermeke
   meggyógyuljon, vagy ha a gyógyulás  nem lehetséges, akkor minden  szeretet
   megkapjon.

   És  most  egy  egészen  másik  példa.  Mindannyian  hallottunk  már  olyan
   esetekről, amikor a szomszédok között elmérgesedik a helyzet, nap mint nap
   azon  törik  a  fejüket,  hogy  miként  tudnak  kárt  okozni  a  másiknak,
   feljelentik egymást a rendőrségen vagy  a bíróságon, egyszóval a  végsőkig
   elmennek, hogy kimutassák ellenszenvüket a  másik iránt. A kitartás  ebben
   az esetben semmiképpen sem dicsérendő.

   Két ellentétes  példa  a kitartásra.  Arra,  hogy mit  jelent  a  végsőkig
   elmenni, a végsőkig kitartani valamiben. Az édesanya példája azt  mutatja,
   hogy mit jelent a végsőkig elmenni a szeretetben, a gyűlölködő  szomszédok
   pedig megtestesítik azokat, akik készek a végsőkig elmenni a gyűlöletben.

   A mai vasárnap evangéliumi példabeszéde is pontosan arról szól, hogy  hová
   lehet eljutni  a  gyűlöletben,  illetve  a  szeretetben.  A  szőlőmunkások
   magatartása azt  példázza, hogy  az ember  a gyűlöletben  képes elmenni  a
   legvégsőkig, a  gyilkosságig. A  gazda pedig  Istent jelképezi,  aki  kész
   elmenni a  legvégsőkig, saját  Fiának feláldozásáig,  csakhogy  megmutassa
   szeretetét, a  szeretet  végtelen  nagyságát.  A  végsőkig  elmenő  emberi
   gonoszság és a végsőkig elmenő isteni szeretet áll itt szemben  egymással.
   Érdemes  odafigyelnünk  arra,   hogy  a   gonoszság  hátterében   mennyire
   ésszerűtlen gondolkodás  áll.  A  szőlőmunkások  azt  gondolják,  hogy  ha
   megölik az örököst, a gazda fiát,  akkor övék lesz a szőlő. Miért  kerülne
   ettől az ő tulajdonukba  a szőlőbirtok? Hiszen a  tulajdonos, a gazda  még
   él. Az  emberi  gonoszság  mögött számos  esetben  áll  ilyen  ésszerűtlen
   következtetés. A szőlőt megművelő munkások  másik nagy tévedése, hogy  nem
   számolnak gonosz cselekedetük következményével. Sorra bántalmazzák a gazda
   követeit, egyre  súlyosabb bűnöket  követnek el,  miközben egyáltalán  nem
   gondolnak  arra,  hogy  gonosz  cselekedeteiknek  következménye  lesz.  És
   harmadikként meg kell még  említenünk azt is, hogy  a gonosz munkások  nem
   tanulnak   semmiből,   nem   hallgatnak   senkire.   Ragaszkodnak    téves
   gondolkodásukhoz és  emiatt  nem képesek  megállni  a bűn  mélybe  taszító
   útján.

   A másik oldalon, a gazda  magatartásában is észrevehetünk olyan  elemeket,
   amelyek ellentmondanak emberi elképzeléseinknek, de itt egészen másról van
   szó, mint a gonoszság esetében. A gazda ugyanis a kezdetektől fogva  látja
   a munkások gonosz  cselekedeteit, mégsem bünteti  meg őket azonnal,  hanem
   újabb lehetőségeket ad nekik. Isten nagylelkűségére utal az a  magatartás,
   aki újra és újra lehetőséget ad nekünk, hogy belássuk bűneinket. Az isteni
   szeretet legnagyobb  jele  az,  amikor Jézus  feláldozza  magát,  vállalja
   értünk a szenvedést és  a halált. Az emberi  gonoszság pedig éppen ezen  a
   ponton éri  el csúcspontját.  Ha Jézus  megváltó halála  nem térít  észhez
   minket, akkor semmi másból  nem fogunk tanulni.  A végsőkig elmenő  isteni
   szeretet megtapasztalása  térítsen le  minket a  bűn útjáról  és  indítson
   bennünket az igaz élet útján!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus, te feláldoztad magadat a kereszten, hogy  megmutasd
   számunkra: a  szeretetnek  nincs határa.  Teríts  le bennünket  a  bűn,  a
   gonoszság és az  önzés útjáról,  hogy példádat  követve elindulhassunk  az
   önfeláldozó szeretet  útján.  Benned  van  üdvösségünk,  és  segítségeddel
   juthatunk el az örök életre.